A társadalmunkat és azon belül is az emberek szívét-lelkét mérgezi ez az utálatos szokás: a tökéletesség hajszolása. Tökéletesnek akarnak mutatkozni a munkahelyükön, a párjuk, a barátjuk, de még a családjuk előtt is. Megszállottan dolgoznak azon, hogy a tökéletesség pompájában ragyogjanak. De honnan ez a szörnyű kényszer, hogy mindenáron tökéletesnek mutatkozzanak?

 

 

tokeletes tarsadalom 01

kép: unsplash.com

 

Azok, akik még nem vesztették el a józan ítélőképességüket vagy kicsit realisták, tudják: nem létezik a tökéletesség. Sem a külső, sem a belső világban. Nincs tökéletes ember, körülmény, egyszerűen sehol, semmiben sem jelenik meg a tökéletesség. Sőt, hogy kinek, mi számít tökéletesnek, maximálisan egyedi megítélésű, az egyén dönti el.

 

Csakhogy túl sok olyan ember van, aki nincs tisztában ezzel. Aki görcsösen törekszik arra, hogy tökéletes külseje legyen. Van egy kép a fejében arról, hogyan kell festenie, és addig nem nyugszik, amíg el nem éri célját. Ugyanez igaz magára az életére. Ott az álomkép az elméjében: férj/feleség, gyerek, ház, kocsi, szép karrier, és így tovább. Minden áldott nap az hajtja, hogy mielőbb kipipálhassa ezeket a célokat. Elképzelte, milyennek kell lennie a tökéletes társnak, a filmbeillő életének és képtelen a boldogságra, a békességre, amíg valóra nem válik.

 

Mert úgy érzi: addig egy senki. Értéktelen. Egyenesen szerencsétlen. Amíg nem teljesülnek a vágyao. És természetesen boldog sem lehet. Csak az általa tökéletesre kreált világban lehet boldog, semmi másban. Így nem meglepő, hogy egyre csak szenved és szenved, állandóan küszködik és depressziós, mert semmiben sem lelki örömét. Azt hiszi, a külvilág tehet erről, pedig valójában ő maga mondott le a boldog életről abban a pillanatban, amikor másoktól, és az eredményektől tette függővé a boldog életet.

 

tokeletes tarsadalom 02

 

De miért akar annyi ember tökéletesnek látszani? Honnan ez a tökéletességmánia? Nyilvánvaló: a többi ember hitette el ezt másokkal. Az Instagram agyonretusált képei arról, milyen is a szexi, vonzó nő. A Facebook hazug képei arról, hogyan festenek a boldog párok meg a náluk is boldogabb szinglik. Ha pedig nem közösségi oldalak, akkor a filmek, a könyvek azok, amelyek másról sem szólnak, mint a tökéletes emberekről, akik boldogok és sikeresek.

 

Oké, a közösségi média, a filmek, egyszóval az emberek fertőztek meg embereket. Igen, mint egy járvány esetén. De honnan indult ez az egész? Ki volt az, aki először kitalálta: csak a tökéletes emberek lehetnek boldogok? A tökélet élet megalkotása legyen a célunk? A reklámcégek? A filmipar? Néhány okos ember találta ki ezt, hogy így tudja eladni a termékét? A tökéletességre való törekvés talán üzleti alapokon nyugszik?

 

Igazából mindegy. Nem számít. Attól nem lesz jobb, hogy tudjuk: ki a felelős érte. Csak akkor változhatna bármi is pozitív irányba, ha az emberek felismernék végre: a tökéletesség hajszolása nem más, mint illúzió. Mert nem létezik. Nem a boldogság, hanem a szenvedés kulcsa. Hiszen ritkán valósul meg egy csettintésre a tökéletes élet. Rengeteget kell érte küzdeni. Ha pedig nem jön valami össze (elsőre, másodszorra…) csalódunk. Megint szenvedünk. A folyamatos elvárások önmagunkkal és másokkal szemben főleg csak csalódást szülnek. Az emberek örökké elégedetlenek, mert semmi sem jön össze vagy, ami igen, az nem jó.

 

tokeletes tarsadalom 03

 

Sokan esnek abba a hibába, hogy végre elérnének valamit, de elégedetlenek. Nem elég szép, nem elég tökéletes, nem elég új… ez meg újabb szenvedést szül. Vagyis amíg az ember a maximumra törekszik, soha nem lesz igazán boldog és elégedett.

 

És megéri a maximumot hajszolni? Amikre törekszünk, azt valóban mi akarjuk? A céljaink mennyire sajátjaink? Nem lehet, hogy nem is a sajátjaink, hanem másoké? Amit a közösségi oldalakon láttunk? Ez pláne tévút, ami nemhogy közelebb vinne a boldogsághoz, hanem még távolabbra visz tőle. Amíg ezt nem látják be az emberek, nem törnek ki a mókuskerékből, a börtönből, amibe saját magukat zárták, sosem lelik meg a boldogságot.  Fuldokolni fognak a saját mérgüktől. Csak szép lassan felőrlik magukat és tönkre teszik a kapcsolataikat, az életüket, vagyis az ellenkező hatást érik el. Vagy mégis elérik a vágyaikat, de azok sem lesznek igazik. Csupán látszat boldogság, látszat tökéletesség. Tudni fogják, hogy körülöttük minden hazugság. Örökké kínlódni fognak azért, hogy fenntartsák a látszatvilágot, amit nagy nehezen felépítettek. Egy szép napon, a haláluk óráján vagy mikor nyugdíjas éveiket töltik, rá fognak jönni: semmit sem értek el. Sosem voltak igazán boldogok. Az életük nem más, mint hazugság. És bánni fogják.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Egy férfi legnagyobb parája: sosem leszek elég jó.

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!