Szögezzük le, hogy mi számít pocséknak! Mikor azt mondják egy barátnőre, hogy te tök szar vagy? Amikor állandóan nyavalyog, mindent tudni akar és folyamatosan kérdőre vonja a pasiját, hogy hol volt és mit csinált és kikkel lófrált? Amikor nincs egy nyugodt pillanat sem, mert hárpiát játszik? Ezektől lesz valaki pocsék barátnő? Vagy talán azért, ha nincs tisztában a párkapcsolat fogalmával, és önző módon csak a saját nézőpontját, életét és érdekeit nézi, és magasról tojik a párjára? Esetleg azért is pocsék lehet, mert túl nagyok az elvárásai, és azokból biza Isten nem is ad le? Vagy egyszerű választ is írjuk: mindenkivel flörtöl, és nem fogja vissza magát?

 

 

baratnonek pocsek 01

kép: pinterest.com

 

Vagy ez is egy olyan téma, mint az, hogy mindenkinek más egy normális párkapcsolat? Nem létezik két egyforma emberi viszony. Ami az egyik párnak természetes, a másiknak maga a legnagyobb furcsaság a világon. Például vannak azok a párok, akik a nap 15 órájában együtt vannak, és majd megőrülnek, amíg azt a pár órát, amit a munkában töltenek, nem együtt töltik. És van a másik véglet, (igen én is, sziasztok), akik nem igénylik a folytonos együttlevést sőt, szüksége van arra, hogy szabadon lehessen a másik nélkül; tudjátok miért? Mert nem a találkozás a főideálja, hanem sokkal többet számít egy jól időzített üzenet vagy telefon, mint egy kevésbé eltalált élőtalálkozás, amikor igazából csak összeveszni lehet, mert valamelyik félnek éppen nem úgy sikerült az adott napja, ahogy kellett volna. Ha nem akarok minden másodpercet a másikkal tölteni, akkor már kevésbé szeretem? Ettől kevésbé vagyok jó barátnő?

 

Vagy kevésbé vagyok jó barátnő, sőt, kevésbé jó kapcsolat a miénk, ha többször mondunk nemet egymásnak az átlagnál? A párkapcsolatnak az a lényege, hogy őszinték vagyunk egymással. Cenzúrátlanul. Hogy a szemébe mondom, és ő is nekem, ha éppen bajunk van egymással, ha éppen azt vettük a fejünkbe, hogy úgy érezzük, nem is szeret minket és különben is, hol volt akkor, amikor szükségünk lett volna rá. Az őszinteség fáj, ezt mindenki tudja. De inkább mondj ki mindent, minthogy belekerülj egy hazugsághálóba, ami előbb-utóbb úgyis ki fog derülni, és az ötödik-hatodik után a bizalom is meg fog csappanni annál, akinek éppen hazudtál. Ha pedig megcsappan, akkor hiába szereted a másikat, szakítás lesz a vége.

 

baratnonek pocsek 02

 

Kevésbé vagyok jó barátnő azokban a percekben, amikor legszívesebben napokig a barátomra támaszkodnék, mert kimerültem lelkileg? És kevésbé lennék jó társ, mert ezt a fejéhez is vágom, amikor egy Velencei-tónál ücsörgünk kettesben? Kevésbé vagyok jó barátnő, mert a kommunikációt erőltetem mindenáron azzal a személlyel, aki inkább a tettek embere? Kevésbé lennék jó barátnő, ha vannak olyan mámoros társasági életpillanatok, amikor felhőtlenül megyek az események után, élvezve az embereket, a koncerteket, de aztán mindig a páromnál kötök ki? Ezek után még megkapnám a hidegvérű ribanc kifejezést is, miszerint semmi és senki nem számít a számomra?

 

Talán van, hogy semmi és senki nem számít. Talán van, hogy nem félek semmitől, hogy élvezem a valóság valóságát. De képes vagyok ott állni a másik mellett, ha irtóra szeretek. Hogy magammal is mennyit küzdők ezért, és nem csak a másikkal. És lehet, hogy nem érti a külvilág, hogy hogyan lehetséges az, hogy mindenkivel mennyire csacsogok és elvagyok, miközben ott van állítólag a szerelmem, de ezt tényleg a többieknek kéne megértenie?

 

baratnonek pocsek 03

 

Tényleg a többieknek kéne megfelelni azért, mert épp párkapcsolatban élek? Tényleg a többiek szabályait kéne követnem, és nem azt néznem, hogy nekünk kettőnknek mi a jó? Honnan tudná a világ, honnan látnák a külsőszemmel nézők, hogy éppen ki a pocsék pasi vagy csaj egy kapcsolatban? Honnan tudnánk azt, hogy melyik egy rossz és nem normális párkapcsolat, amikor valójában lehet, hogy a miénk is csak a saját szemünkben normális? Miért kéne ítéletet mondani bárkiről is? Miért kéne tanácsokat osztogatni úgy, mintha a mi kapcsolatunk tökéletes lenne? Senkié sem az. Van, aki félév alatt többet elért a párjával, mint az, aki hatéve van együtt vele. De az is lehet, hogy még csak kéthónapja vagytok kapcsolatban, és többet veszekedtetek már, mint azok, akik már tízéve együtt nyomják a „mi”-t.

 

Valamilyen szinten, mindenki pocsék barátnő és barát. De amíg ebbe a pocsék emberben látom a jövőt, a szerelmet, a lelkitársat, a társkapcsolatomat, a gyerekeim apját/anyját, addig ki az Isten nyila a többi ember, hogy megmondja azt, hogy mennyire rosszul csináljuk? Szereted? Szeresd. Kurvának hívnak a hátad mögött? És? Tükör. Arról nem is beszélve, hogy senki sem lát bele a másik otthonába; és az otthon jelenesetben a párkapcsolatod is. Amíg szereted, amíg szeret, azt csinálhattok, amit csak akartok. Mert mi számít? Soha ne bántsd meg azt, aki(é) a szíved.

 

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Egy párkapcsolatban nem elég egymást, hanem a kapcsolatot is szeretni kell

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!