Márti idén töltötte be a harmincegyet. Stewardess, ezért rengeteget utazik. Imádja a munkáját. Boldogan repked a világban. Mellette van egy ötéves párkapcsolata. Nemrég jegyezte el őt Csabi. Mindenki lelkesen várja az esküvőt és azt, hogy végre családot alapítsanak. Ám Márti a legkevésbé sem vágyik rá…

 

 

nem akar gyereket 01

Kép: thequestion.ru

 

Házasság? Rendben van. Gyerek? Na, ne! Csak mert harmincegy vagyok, miért hiszi mindenki azt, hogy bekattanok és rám tör a babamánia? Nem, egyáltalán nem kolompol a bioszórám, nem érzek ellenállhatatlan vágyat aziránt, hogy gyerekem legyen. Soha nem is éreztem. Világ éltemben taszítottak a gyerekek, főleg a babák. Még a hét éven felüliek hagyján, azokkal lehet beszélgetni meg szót értenek, na de a kisebbek?!

 

Sosem rejtettem véka alá a gyerekekkel kapcsolatos érzéseimet és azt, hogy személy szerint nem vágyok rá. Nem hiszem azt, hogy minden egyes nő azért születik erre a világra, hogy szüljön. Nem hiszem, hogy csak így lehet egy nő élete teljes, ha életet ad egy babának. Gondoljunk csak bele, hány olyan nő szült, akinek nem kellett volna, mert pokollá tette a gyermeke életét, elhagyta, vagy épp bántotta… tessék, én tudatosan meghoztam a döntését: nem akarok gyereket. Tudom magamról, hogy nincs elég türelmem hozzájuk és hogy valahol önző vagyok.

 

Szívesebben dolgozom, utazok vagy töltöm Csabival az időmet. Egy gyerek csak mindent elrontana. Osztozkodnom kellene vele páromon, már nem ő lenne az első életemben, sőt, neki sem én lennék az első. Mindent a gyerek köré kellene szerveznünk. Valójában korlátozna bennünket, de főleg engem. Szeretem a munkámat és legalább két évig nem dolgozhatnék. Még az utazgatásról is le kellene mondanunk, mert hát egy kisbabával nem célszerű világot látni. És akkor még ott van az is, hogy szabadidőmben szeretek azt csinálni, amit akarok. Kell az én-idő, mikor sorozatot, filmet nézek vagy olvasok. A gyerekes anyáktól folyton azt hallom, hogy én-időért sírnak. Csak egy kicsit szeretnének aludni. Jó volna, ha lenne idejük arra, hogy egyáltalán hajat mossanak. Mindig csak azt hallom, nekik milyen rossz a baba mellett és hogy gyerekkel nyaralni, kikapcsolódni sem lehet igazán.

 

nem akar gyereket 02

 

Újra és újra megszoktam kérdezni magamtól: kell ez nekem? Szükségem van arra, hogy valaki megszabja mikor és hová mehetek, hogy miként éljek? Akarom én korlátozni magamat egy gyerekkel? Nem. Nem csak most, úgy érzem máskor se. De szerintem nem is baj. Így is túlnépesedés van a Földön, minek szüljek még én is csak azért, mert kell, ez a társadalmi szokás? Ez a nő „dolga”?

Hiszen ezt hallgatom a családjainktól, de sokszor még a barátainktól is. Az idősebbek azzal fárasztanak, hogy ez a nő feladata, a házasság lényege, a család a legfontosabb és legszebb érték, alapítsunk hát mi is sajátot. A barátok azzal nyaggatnak, hogy mekkora kaland, milyen nagy öröm, hogy egyszer ki kell próbálnom, mert így lesz teljes az életem. Blabla. Vicces, hogy gyakran épp ők panaszkodnak arról, mennyire fáradtak és nemcsak testileg, de lelkileg is ki vannak merülve. Miért kellene azért szülnöm, hogy eleget tegyek másoknak? Nekik szüljek vagy magamnak?

 

Hála az égnek, Csabi sem vágyik gyerekre. Ebben tökéletesen egyetértünk. Ugyanúgy látjuk a dolgokat: nincs hozzá türelmünk, nem vágyunk korlátokra és mindemellett: valahol még magunkat is gyereknek érezzük. Túl hosszú még bakancslistánk, túl sok mindent szeretnénk együtt megélni, kipróbálni, ami aligha sikerülhet úgy, ha közben ott a totyogós a nyakunkon.

 

Márpedig, ha ennyire úgy érezzük, hogy nem lennénk jó szülők, hogy lehet, csak teher lenne számunkra az a gyerek, nincs hozzá elég türelmünk, nem ő életünk értelme, akkor meg minek? Csak jót teszünk azzal, hogy nem vállaljuk be. Nem lesz sérült az a gyerek, amiért a szülei nem szerették eléggé, elhanyagolták, folyton lepasszolták másnak és mi sem fogunk szenvedni tőle. Egyikünknél sem alakul majd ki gyűlölet idővel a másik iránt. Ő nem fog utálni bennünket, mert le se szartuk és mi se őt, amiért tönkre tette az életünket, ennyi.

 

nem akar gyereket 03

 

Jó, mondják, hogy a gyerek megváltoztatja az embert és hogy sok hozzánk hasonlóval tett már csodát. Persze, ha véletlenül valamiképp becsúszna, nem vetetném el, megtartanánk, aztán kitudja. De tudatosan, semmiképp nem törekszünk arra, hogy nekünk bármikor is gyermekünk legyünk. Nem gondolom, hogy ez olyan bűnös dolog lenne, amiért el kellene ítélni. Én sem ítélem el azokat, akiknek gyerekük van vagy vágynak rá. Miért tenném? Ha más ettől boldog, akkor csak tessék. Nincs jogom beleszólni az életébe. Attól még, hogy én nem vágyom rá, eszembe nem jutna mást lebeszélni róla. Ha kérdezik, elmondom a véleményemet, hogy mit gondolok a gyerek témában, de soha senkit se akarok meggyőzni arról, miért akkora baklövés a gyerekvállalás. Szóval, ha én el tudom fogadni azokat, akik a gyereknevelésben látják a boldogságuk, létezésük célját, akkor legyenek szívesek ők is tiszteletben tartani a hozzám hasonlókat, akik viszont másra vágynak. Karrierre, életre, utazgatásra, bármire, ami nem gyerek és ne ítéljenek el bennünket.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Dönthettem: elvetetem vagy megtartom. Megtartottam a Down-kóros babámat.

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!