Ez a mentalitás jellemzi a mai világunkat. Szarni mindenre, csak a ma számít, mert úgysem lesz holnap. Minek bármit is tervezni, tenni, mikor nyakunkon a klímaváltozás okozta következmények, meg évek óta jósolgatják a harmadik világháborút, és különben is, a jövő azért jövő, mert még nem történt meg. Minek izgassa magát miatta az ember? És amiért beletojunk mindenbe, éppen azért tart ott a világ most, ahol van.

 

 

 

csak a ma szamit 01

Kép: freepik.com

 

Merthogy egyik mai probléma sem új keletű. Nem mostanában kezdtek háborogni az országok, nem manapság kezdtek el olvasni a jégsapkák. A gazdaság is már jó ideje ingadozik. És akkor mi van? Kit érdekel! A legtöbb embert mindig is csak a saját élete izgatta, hogy neki jó legyen.

 

 

Az a fontos, hogy neki legyen pénze, státusza, jó élete. Az, hogy mi zajlik a világ túloldalán vagy mi történik a környezetében rohadtul nem érdekelte. Mert nem vele történik. De tegyük hozzá, régen legalább hajlandóak volta az emberek dolgozni, nemcsak a sült galambot várni. Ám a mai ember, a mai fiatalok mindent azonnal akarnak, méghozzá úgy, hogy egy szalmaszálat se kelljen keresztbe tenniük. Legyen pénzük, befolyásuk, jó munkahelyük, de csesznek érte tanulni vagy dolgozni. Majd a gazdag szülők elintézik vagy ha ők nem, akkor majd a pénzes pasi, esetleg nő vagy ha az sem, majd feltalálják magukat. Prosti meg youtuber bárkiből lehet. Vagy ha mégis kénytelenek dolgozni, akkor lehet a főnököt szidni naphosszat, hogy mennyi munkát ad és milyen kevés fizetést, hogy egy világi szemétláda. Ha pedig ha megunta, keres egy másikat. Olyan, hogy mások tisztelete, megbecsülése, hálaérzet vagy lojalitás hol vannak ma már?

 

Még legyen hálás a főnök, amiért bejár hozzá dolgozni. Fizesse meg, amiért ott van. Becsülje meg, amiért ellátja a dolgát (még akkor is, ha nem, de ez lényegtelen, csak a jelenlét számít) és küzdjön azért, hogy ott maradjon, őt válassza. És ez nem csak a munkahelyre igaz, hanem a párkapcsolatra is, de sokszor még a szüleikkel szemben is ezt várják el a mai fiatalok. Nem az összes, de rengeteg van, aki igen.

 

csak a ma szamit 02

 

Egyszerűen lusták. A szüleik meg nagyszüleik anno még a belüket is kidolgozták, ők pedig elvárják, hogy minden az ölükbe hulljon, eltartsák őket és az egész világ kinyalja a feneküket. Hiszen semmit sem tettek le az asztalra, de mégis elvárják, hogy az emberiség megbecsült tagjaként tekintsenek rájuk. Talán azért, mert menő instasztárnak hiszi magukat és amiért sok követőjük van.

Úgyhogy nagyon megváltozott a világ ilyen tekintetben. Nem sikerült átadni azt a bölcsességet, amit anno a szüleink is kaptak. Vagy nagyon rosszul sikerült, de tetszik vagy sem, nagyon sok mai fiatal lusta, tiszteletlen, érdektelen. Ellenben tele vannak elvárásokkal és hatalmas egóval, ami végett azt hiszik, nekik járna az, ami valójában az idősebb generációnak. Erre tessék, rájuk akarjuk bízni a világot és annak megmentését. Ha csak és kizárólag rajtuk múlna, akkor lehet, hogy már holnap halottak lennének.

 

Mivel nagyon kevés az, aki rendelkezik valamiféle életcéllal, tervvel. Hogy tanulni fog, azután dolgozni megy és felelősséget vállal a társadalomért vagy másokért. Kevesekben ég a láz, hogy tegyenek valamit magukon kívül másokért, hogy hasznos tagjai legyenek az emberiségnek. Ráadásul sok kiábrándult, depressziós, összetört harmincas, negyvenes is ugyanazt vallja, mint sok fiatal. Eleget dolgoztak, már a fiataloké a pálya. Minek segítsenek bárkin is, mikor rajtuk sem segít senki. Kit érdekelnek a PET palackokkal teli óceánok, úgysem látta soha és amúgy messze van Magyarországtól, minek izgassa magát miatta?

 

Szó sincs arról, hogy akkor a fiatalokon a világ szeme, mentsenek meg bennünket vagy hogy minden egyes embernek Leonardo DiCapriónak kell lennie, aki elszántan küzd a klímaváltozás ellen. Nem kell, hogy a munka hősei legyenek. De ne is legyenek a lustaság bajnokai. Ne szarjanak telibe mindent. Ne csak a csodát várják. Igenis, tanuljanak, dolgozzanak, vegyék ki a részüket a bizonyos tekintetben a  társadalmi kötelezettségből és legyenek a világ hasznos tagjai. Sokféleképpen lehet az az ember és csinálhat olyat, amit szeret. De csináljon valamit!

 

csak a ma szamit 03

 

Amellett, hogy megpróbál a saját kis egyéni világában boldogulni, a másik, amit megtehetne, hogy nyitva tartja a szemét. Nem csukja be, mikor látja, hogy baj van. Jó, talán nem tudunk odarohanni az Amazonas-medencébe pár vizes vödörrel, hogy eloltsuk, de legalább segítsük azokat, amik megtehetik és ennek rengeteg módja van. Aki igazán segíteni akar, az megtalálja a módját, hogy segítsen. Ugyanis van holnap. Még nem jött el a világvége. Még nem késő. Talán egy kicsit valóban megcsúsztunk, de még rengeteg minden visszafordítható. Meg lehet menteni a Földet és lehet rajta béke. Mindenen lehet változtatni. De ahhoz Mi kellünk. Hogy az emberek összekapják magukat és ne csak az a saját életük legyen fontos.

 

Egy kicsivel több empátia és szorgalom, az kellene a mai generációnak meg egy-két idősebbnek is az előző generációból. Ugyanis ha azok elbuknak, akik helyettük is keményen dolgoznak, akkor ők is el fognak, akik eddig csak ölbe tett kézzel ültek. Megérné mindenkinek felemelnie a fenekét és összefogni. Minimum azzal, hogy nem lopja a napot, nem másokon élősködik, hanem csinál valami hasznosat! Higgyétek el… nemcsak a ma számít, hanem a holnap is. A holnapot pedig ma kell megteremteni.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Ha a harmincasok az új konzervatívok, akkor az ötvenesek a liberálisok

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!