Brutális az, ami az elmúlt hónapokban végbement. Rengeteg ember halt bele a járványba. A saját érdekünkben arra intettek bennünket, hogy ne utazgassunk, minél kevesebbet tartózkodjunk az utcán, tehát vonuljunk házi karanténba. Erre tessék, az emberek mit csinálnak? Hőbörögnek. Siránkoznak, hogy jaj, de szar a bezártság. Közben nem gondolnak bele abba, hogy akik meghaltak, szívesen bezárkóztak volna…

 

 

bezartsag 01

kép: unsplash.com

 

Egyre többet hallani, olvasni arról, hogy az emberek mennyire rosszul viselik a bezártságot. Van, aki egy hét után ki van borulva, míg mások legalább kilenc után. Na, és miért? Mert természetesen vettük mindazt, ami eddig volt. A jót. Aki tehette, az maximálisan kihasználta a szabadságát, amivel kapcsolatban úgy gondolkodunk: jár nekünk.

 

Na igen, csak cseszhetjük ezt a „jár” nekünk dolgot, ha épp azzal okozunk kárt magunknak vagy másoknak, ha szabadon lófrálunk. Szóval beütött krach, bezártak a boltok, az éttermek, a mozik, a szórakozóhelyek és mi a legnagyobb bajuk az embereknek? Hogy nem tehetik ki a lábukat. Észbontó, hogy más országban több százezren meghaltak, és azért itthon is szépen növekedik az elhunytak száma, ám az embereknek az a legfőbb gondjuk, hogy nem mehetnek moziba. Nem ülhetnek be kávézni. Nem lehet szórakozni. Örülhetnének, hogy egyáltalán kimehetnek az utcára, mert máshol még az is tilos vagy legalábbis csak engedéllyel lehetséges. Ahhoz képest itt még elég kényelmes a helyzet, nincsenek olyan igazi, durva szigorítások. De persze nemhogy nem teszik össze ezért az emberek a kezüket, inkább még rikácsolnak is, hogy milyen szemét a kormány, amiért szigorú intézkedéseket vezetett be. Bocs, hogy próbálják megmenteni az életedet meg a többiekét!

 

De tessék, úgy tűnik egyeseknek ennyi is elég ahhoz, hogy a földhöz verje magát. Rosszul vannak pár szabálytól, ami az életüket és a családjukét kívánja többek között meghosszabbítani. Ám az ember csak azt nézi, hogy fúj, fúj szabály, és neki ne mondják meg mikor és mit tegyen. Lázadozik a lelke, a jogait követeli és egyre csak dől belőle a panasz.

 

Basszus, hát otthon nem lehet szórakozni? Kérdem én a háborgókat: Képtelen vagy jól érezni magadat a négy fal között, muszáj neked mindenáron beülnöd valahova? Otthon talán nem tudsz filmet nézni meg kávét inni? Ja, bocsánat, talán valóban nem, mert eleged van a családodból. Ugyanis sokan szeretik hangoztatni, hogy mennyire jó, hogy végre több idejük van a kedvesükre, a családra, a gyerekekre, de már az első héten megtanultak imádkozni az égiekhez azért, hogy véget érjen a járvány. Hadd menjenek dolgozni, meg a gyerekek vissza a suliba. Persze az idill látszatát mindenki igyekszi a mai napig fenntartani facebookon, hogy milyen jó is, hogy most van idő a családra.

 

bezartsag 02

 

Tisztelet a kivételnek, mert egyesek valóban örülnek ennek. Ők tényleges képesek pozitívan látni a helyzetet, és örülni annak, hogy a szeretteikkel lehetnek. Pedig nekik sem lehet könnyű az élet, pláne úgy, hogy otthonról dolgoznak, a gyerekeknek online suli van, de utána lehet velük is a nap hátralevő részében foglalkozni. Ezt csinálják hetek óta zokszó nélkül és minden tisztelet az övéké, akik nem törtek össze és nemcsak a rosszat látják a jelen körülmények között.  Mások viszont hamar rájöttek, hogy mégsem olyan jó dolog. Eddig azért óbégattak, bár több idejük lenne önmagukra, a családjukra, erre tessék, megkapják és most a baj! Egyszerűen nekik semmi sem jó.

 

 

Közben ujjal mutogatnak másokra, mert ha már nem lehet mit csinálni, akkor azzal töltik az idejüket, hogy másokat szidnak. Pocskondiázzák azt, aki home office-ban van, hogy az egyiknek miért oldották meg és neki miért nem. Haragszanak azokra, akik nem panaszkodnak, és azzal gyanúsítják őket, hogy ők szarnak mindenre vagy biztos tele vannak pénzzel és nem számít nekik, hogy otthon kell lenniük. A szájukra veszik a sztárokat, a hírességeket, hogy persze, kellő pénzzel mindent ki lehet bírni és nekik végképp nincs joguk panaszkodni. De miért is ne lenne? Hogy hiheti azt valaki, hogy egyeseknek nem számít a járvány? A bezártság? Valóban vannak, akik jobban tűrik, mások kevéssé, de valamilyen szinten mindenkit megvisel. Csak éppen akadnak, akik rinyálás helyett feltalálják magukat. Ahelyett, hogy azért picsognának, mert nem mehetnek sehova, elfoglalják magukat. De közben ugyanúgy meg kell küzdeniük mindazzal, amivel bárki másnak: félelem, bizonytalanság, anyagi gondok, bezártság. Sőt, sajnos egyeseknek a gyásszal is. Úgyhogy lehet, jobb lenne csendben maradni ahelyett, hogy feszültségoldónak használnánk a fröcsögést.

 

bezartsag 03

 

Tudod, kiknek van igazán joguk kiakadni? Mondjuk azoknak, akiknek idősek otthonában vannak a szeretteik és nem látogathatják őket. Vagy azoknak, akiknek a kórházból helyhiány miatt haza kellett vinniük a beteg rokont, hogy otthon ápolják. Na, ez a durva. Nem az, hogy nem mehetnek sehova. Hanem mikor non-stop aggódnod kell valaki másért. Mikor kihúzzák a lábad alól a talajt. Meg akik hatalmas szarba kerültek, mert kirúgták őket és nincs munkájuk. Két-három gyerek mellett próbáljanak meg pozitívak maradni, miközben azt sem tudják, miből fizetik be a számlát meg vagy mit esznek holnap. Lehet munkáért imádkozni a jó Istenhez meg alamizsnán élni, ha van. Na, hagyjuk meg a kiakadást nekik, oké? Ha legalábbis te nem vagy ebben a cipőben, mert van munkád vagy fizetnek neked, miközben otthon vagy, légy oly kedves csendben maradni, mivel akadnak, akik nálad sokkal, de sokkal gázosabb helyzetben vannak! Nem pihenhetnek egész nap, tanulgathatnak, olvasgathatnak és nem az a legnagyobb problémájuk, hogy mivel űzzék el az unalmat a hétköznapjaikból. Épp azzal küzdenek, hogyan ne menjenek a Dunának kétségbeesésükben.

 

Mindenki megteheti, hogy átgondolja szépen az életét. Megteheti, hogy a karantén idejét végig hisztizi vagy megpróbálja kihozni belőle a legtöbbet. Otthon is lehet élni és jól éreznie magát az embernek.  Talán épp itt lenne az ideje annak, hogy egy kis alázatot tanuljunk és magunkba szálljunk. Át kellene értékelni a kapcsolatainkat és többé nem venni természetesnek mindent és mindenkit. Még most, mielőtt ennél is nagyobbat koppannánk. Aki most nem tanul ebből a helyzetből, az csúnyán pofára fog esni, méghozzá rövid időn belül. Megváltozott az életünk és kitudja meddig lesz ez még így. Aki nem alkalmazkodik, az mehet a levesbe. A siránkozás meg még senkin sem segített.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért olyan savanyúak és nemtörődömök egymással az emberek?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!