Nagyon sokszor hallom ezt a kérdést. Nem egyszer ismerősök szájából, de az utcán sétálva vagy egy kávézóban, netán a buszon ülve is megüti a fülemet. Pocskondiázzák az öregeket és órákig képesek ecsetelni, hogy mennyi baj van velük és már-már úgy beszélnek róluk, mintha nem is emberek, sokkal inkább démonok lennének. Na, de mit vétettek?

 

 

mi a bajom az oregekkel 01

kép: krui.fm

 

Sorban állok a postán és persze kígyózik a tömeg. A fele az idősebb korosztály tagja. A csekkbefizetős ablaknál is éppen egy idős bácsi áll, akinek persze minden körülményes. Megérteni, amit mondanak neki, egyszerre egyensúlyozni a bottal, a szatyorral meg a pénztárcával, miközben lassan és ügyetlenül kifizeti a csekkeket. Az előttem álló már nyüszög, cicceg, felröhög azt mondja „ezt nem hiszem el.” Aki előtte áll, hátranéz, becsatlakozik, együtt nevetnek és ”f*sz kivanoznak”. Majd aki előttem áll, - hívjuk Dorottyának - megszólal, hogy „De gyűlölöm az öregeket.” Erre a mögöttem levő is becsatlakozik, hogy „Miért, mi a bajod az öregekkel?” Még csak ötven év körül lehetett, és a kérdése inkább érdeklődő, semmint vádló volt.

 

Ekkor egy beszélgetés alakult ki a fejem fölött: „Hogy mi a bajom az öregekkel?! Mindjárt megmondom!” De végül nem csak ő mondta, hanem mások is kifejtették a véleményüket, mert mégis mit csináljon az ember a postán a tumultusban, hanem világi kérdéseket vitasson meg?

 

Először is olyan apró és természetes dolgokba kötött bele, hogy lassúak, büdösek, igénytelenek, vagy éppen siralmasan kapaszkodnak a valaha volt fiatalságukba és borzalmas, ahogy kisminkelik magukat. Meg aztán minek jönnek ki az utcára, ha már járni is alig bírnak. Minek ülnek a kocsiba, ha vezetni is nehezükre esik, meg gyökkettővel mennek főúton. Meg aztán, egész nap ráérnek, nincs semmi dolguk. Élik a nyugdíjas világukat, az a legfőbb problémájuk, hogy le ne maradjanak délután a Columboról meg a Rosalindáról. Hogy miattuk tart minden sokáig, egy sima csekkfeladás is és hogy az orvosiban és azért kell órákig várni, mert mindig van egy hordányi öreg, akiknek órákba telik elmondani a problémáikat és nem elég, hogy az orvost feltartják, de már előtte odakint, egymással is csak erről tudnak beszélni, hogy mennyi problémájuk van. Csak panaszkodni tudnak a betegségeikről, meg természetesen a fiatalokról. Be vannak gyöpösödve, csak a saját igazuk létezik a számukra, meg a régmúlt, nem képesek fejlődni és valahol irigyek a fiatalokra.

 

mi a bajom az oregekkel 03

 

Erre a mögöttem lévő ötvenes nő - legyen Jucika - azt mondta, hogy de hát te is leszel egyszer öreg. Mire Dorottya azt reagálta: „Én biztos, hogy nem leszek ilyen, mert inkább felkötöm magam.”

 

Mivel felettem, illetve rajtam keresztül folyt a társalgás, hozzátettem, hogy azért nem minden öreg ilyen. Egyrészt nem tehetnek arról, hogy öregek – mindenki felett eljár az idő, ez van – de az egészségi állapotuktól függően vannak nagyon jó kiállásúak is, akik pörögnek, aktívak, tevékenyek, könnyen szót lehet velük érteni és sokuk a nyugdíj után is dolgozik. Arról nem is beszélve, hogy magam is ismerek olyat, aki lélekben fiatalnak érzi magát és nem panaszkodós típus. Máskülönben meg kinek magyarázzon az öreg a bajáról, ha nem az orvosnak? Jó, én is néha lejövök az életről, mikor két-három órán keresztül azt hallgatom mennyi bajuk van, de jól tudjuk, hogy nekik az orvosnál ülés és beszélgetés egy társadalmi tevékenység, amit persze lehet máshol is űzni, de mivel ott ülnek a legtöbbször, ez ott alakult ki.

 

Persze mindez el lett intézve egy „hát, jó, de”- vel és visszatértünk oda, hogy elvárják a tiszteletet, de mire fel? Tény, hogy sokuk egész életében dolgozott, ez tiszteletet is érdemel. Az viszont kevéssé, hogy szerintük a fiatalok nem képesek erre, mert lusták, munkakerülők, csak buli meg a szex érdekli őket, nincs bennük tartás. Neveletlenek, nincs értékrendszerük, sem pedig felelősségérzetük, életcéljuk, nem tisztelik a hagyományokat – és persze az idősebbeket – és egyre erkölcstelenebb életet élnek.

 

Lássuk be, ebben is van igazság. Mindenben van. A fiatalok és az idősek ellen felhozott vádakban. Ám attól kellene óvakodni, hogy általánosítsunk. Nem minden fiatal és öreg vehető egy kalap alá, hiszen nagyon is vannak tisztességes, dolgos, jó lelkű fiatalok. Ezt el kellene fogadni, hogy nem vagyunk ugyanolyanok. Ahogy tisztelni kellene azokat, akik már bőven letettek valamit az asztalra és azokat is, akik épp azt csinálják, elvégre nem véletlenül mondják, hogy a fiatalok a jövő nemzedéke. Senki sem tökéletes, de tisztelet járna mindenkinek, akármilyen léha vagy épp zsémbes legyen.

 

mi a bajom az oregekkel 02

 

Több megértéssel, empátiával, ha úgy tetszik, és türelemmel – meg akár némi szeretettel – át lenne hidalni ezt a generációk közötti szakadékot. Ugyanis ahogy a fiatalok se mind „sátánfattyak” az idősebbek se mind megátalkodott gonosz zombik. Igen, van egy-kettő olyan, akitől az ember a falra mászik, de attól még, hogy tegnap a túl sminkelt Gizike fellökött egy doboz tejfölért és még ő küldött el melegebb éghajlatra, nem jelenti azt, hogy mindegyikük ilyen. Mindig lehet találni jó példákat is! A humoros, mindig elegáns kezit csókolomos bácsit, akinek minden nap van pár jó szava az emberhez. Persze, hogy nekik is vannak fenntartásaik a fiatalokkal vagyis főleg a tetteikkel, hiszen sokat láttak, tapasztaltak, néha előre megjósolják minek, mi lesz a vége. Ezért sem ártana néha meghallgatni legalább az idős rokonokat.

 

A generációk közötti szakadék fölött hidat képezhet a kíváncsiság és a megértés kettősége. Ha néha hajlandóak vagyunk meghallgatni az ő szempontjukat és ők is a miénket Tanulhatunk egymástól. Szükségünk van egymásra. Tény, hogy egyes öregek veszélyesek az utakon, de mivé lennénk, ha bezárnánk őket egy szobába és eltűnne az összes. Biztos van, aki szerint az élet könnyebb lenne. De így sok unoka életéből eltűnne a nagyszülő – akik manapság gyakran a gyereket nevelik – vagy a helyes kis tacskót sétáltató nyugdíjas néni, aki kacajával mindig feldobja az embert. Az öregek építették fel nekünk azt, ami most van és nekünk kell továbbépíteni azt. Hálásak lehetünk egymásnak. Nem lesöpörni kell az öregeket az asztalról, hogy jól van, most már éltél, vonulj odébb. Sok kultúrában működik, hogy a fiatalok gondoskodnak az idősebbekről és jó kapcsolatot ápolnak velük. Mert ha nem is mindig nagy a szeretet, de a tisztelet sosem hiányzik. Itthon is működik, csak inkább egyénenként, családonként.

 

Igen, néha nehéz velük. De élhetsz úgy, hogy elkerülöd őket és minimalizálod annak a lehetőségét, hogy öreggel találkozz vagy egy légtérben legyél velük. Illetve ha ez sok energiát és időt venne el, megteheted, hogy változtatsz a nézeteiden velük kapcsolatban vagy szimplán… több türelmet gyakorolsz. Az mindig jól jön!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

A mai fiatalok alig várják, hogy meghaljanak az idősek és örököljenek

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!