Megdöbbentő, de csakugyan ezt tapasztalom már jó ideje: nyitott vagyok és őszinte. Beszélgetést kezdeményezek, méghozzá minden hátsó szándék nélkül és erre megkapom: zaklatom. Ti értitek ezt? A kedvesség, a figyelmesség, a kíváncsiság nem más, mint zaklatás az emberek szemében. Hogy a fenébe jutottunk el idáig?

 

 

 

kedvesseg zaklatas 01

kép: pinterest

 

Jó-jó, tisztelet a kivételnek, hiszen azok mindig akadnak. Hála az égnek, nem mindenki akar karóra tűzni egy kis kedvességért vagy mert beszélgetést mertem kezdeményezni, hanem örülnek neki.

 

De egyre több olyan ember van, aki meg tudna fojtani egy kanál vízben vagy legalábbis rám hívnák a rendőrséget, hogy zaklatom őket. Érted, nem arról van szó, hogy odamegyek és megvillantom a pucér testemet a kabát alól vagy szexuális felajánlást teszek. Ilyen téren tökre megértem azokat a férfiakat is, akik odamennek a kolléganőkhöz barátkozni, az meg egyből azt hiszi, akar valamit és megy jelenti a főnökének, hogy zaklatják, Vagy rossz hírét kelti a melóhelyén, aztán szegény pasi csodálkozik, miért kerülik. De nem kell aggódni, ma már ugyanezt csinálják a nőkkel is. Odamegy a férfi kollégához, osztálytárshoz és mindjárt ordas nagy ribanc lesz, mert túl közvetlen.

 

Kattints ide, mert ebben a cikkben egyszer már kifakadtak arról, milyen gáz, hogy valaki kedves és egyből azt hiszik: szexet akar.

 

Én is, nem teszek mást, minthogy megkérdezem mi a baj, miért lógatja az órát vagy hogy érzi magát, mi a véleménye valamiről, ment neki a tanulás és mit reagál rá? Villámokat szór a szeme. Odébb húzódik. Tőmondatban rám morog valamit. De  nem csak az idegenek vagy akiket látásból ismerek vagy mert egy órára járunk, de nem ám! Néha még az ismerősök is így reagálnak. Hagyjam őket békén, nincs kedvük (sosincs), nincs idejük (szintén sosincs) velem foglalkozni.

 

kedvesseg zaklatas 02

 

Biztos azt hiszik: akarok valamit. Pénzt szeretnék kunyerálni. Vagy fel akarom szedni. El akarok neki valamit adni. Elmebeteg vagyok. De én esküszöm, nem értem az embereket: miért kell egyből a legrosszabbra gondolni? Miért ilyen negatív mindenki? Csak mert érte őket egy negatív tapasztalat és azután már mindenkit általánosítani kell? Vagy mert a pandémiára fogva mindenki stresszes, feszült és megvan a baja, ezért hagyják őt békén és hozzá se szóljanak? Ez agyrém!

 

Ezért most hadd mondjam el, - mert tuti nemcsak én vagyok így vele – emberek: nem akarok semmit! Nem kell a pénzetek, nem akarlak lelki szemetesládának használni titeket, sem az időtöket sem akarok rabolni. Nem kívánok semmit eladni, sem pedig felkínálni magamat vagy egyéb szolgáltatásimat. Basszus, csak beszélgetni akarok! Csak látom, hogy szar kedved van és fel akarlak dobni! Csak hosszú a rohadt sor és gondoltam elüthetjük kellemesen az időt. Ha pedig már egy órára járunk, miért ne állhatnék veled szóba? Ha pedig ismerősök, barátok vagyunk, akkor az ég szerelmére: miért nem szólhatok hozzád?!

 

Árulja már el nekem valaki: kit bántok azzal, hogy figyelmes vagyok? Próbálok kedves, megértő, pozitív, jófej lenni ebben a szar helyzetben, amiben vagyunk? Mi a frászért kell egyből azt hinni, hogy sunyi aljas nőszemély vagyok és akarok valamit? Engem ez rohadtul elkeserít, hogy itt tartunk és jóformán bűn empatikusnak meg szórakoztatónak lenni. Bélyeg, skarlátbetű lett az optimizmus és a mosoly! Vétek egy kis színt vinni egymás életébe. Jó, hogy nem köveznek már meg mindjárt érte!

 

kedvesseg zaklatas 03

 

Én értem, hogy most sok ember van pocsék helyzetben. A rengeteg stressz és probléma leterheli őket. De ahelyett, hogy magukba zárkóznának a túlélésre törekedve, nem lenne jobb elfogadni a másik kezdeményezését? Egy kicsit dumálni, elfelejteni a gondokat és feltöltődni? Kezdem azt hinni, hogy visszafelé fejlődik ez a társadalom. Ennyit arról, hogy Darwin szerint tudnunk kellene alkalmazkodni egymáshoz. Bezzeg a szociáldawinizmus működik, hogy az egymás közötti versengésen alapul a társadalmi fejlődés. Tessék, ez persze megy az embereknek, csak az összefogás nem!

 

Na, és mi az, amiben még nagyon jók? Hogy a virtuális világban éljék az életüket. Facebookon, a közösségi médiában, mindenki baromira kommunikatív. Ott aztán kérdezni sem kell, mindenki osztja az észt. Igen, hogy főleg ott is csak szidni, savazni tudják egymást az emberek, de szívesebben csetelnek egymással, minthogy személyesen beszélgessenek egy jót. Ezt egyszerűen képtelen vagyok felfogni, miért jobb. Hát nem sokkal személyesebb, látni a másikat? Látni a mosolyát, hallani a hangját? Mióta esik jobban a lelkizés, a barátkozás a neten keresztül, mintsem személyesen?

 

Engem mélységes csalódottsággal tölt el, hogy egyre kevesebb ember értékeli a személyes találkozást és azt, ha valaki kommunikatív, pozitív és érdeklődő. Lassan tényleg ott fogunk tartani, hogy zombik leszünk és csak a telefonjaink segítségével tudunk kommunikálni. Ez az, amit nem akarok megvárni!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért pont téged találnak meg állandóan az emberi élősködők?

 

 TÁMOGASSUK EGYMÁST!

 

Mint azt bizonyára ti is tudjátok, a jelenlegi járványhelyzet sokakat megvisel, ahogy a magazinokat is. Sajnos mi sem vagyunk kivételek. De igyekszünk a nehézségek ellenére is kitartani és minden körülmény ellenére, továbbra is a maximumot nyújtani nektek, minőségi cikkekkel szórakoztatni, informálni benneteket.

 

Ezért arra kérünk titeket, kedves olvasóinkat, hogy támogassatok bennünket! Az alábbi számlaszámon tudjuk fogadni a felajánlásokat, amelyek hozzásegíthetnek bennünket a magazin fennmaradásához.

 

Cserébe ígérjük, hogy a tőlünk telhető legjobbat nyújtjuk nektek!

 

Bankszámlaszám: 10918001-00000025-99320004 (UniCredit)

 

Cégnév: Mega-Invest Ingatlanközvetítő és Tanácsadó Korlátolt Felelősségű Társaság

Pin It
Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!