múltad rabja

A múlt néha a minden, a jelen pedig a tripla semmi, ha pókert játsszunk az élettel, akkor valószínűleg így lehetne helyesen megfogalmazni. De a valóság nem egy kártyajáték; nem lehet ki-, és beszállni az ember kénye-kedve szerint. Nem húzhatod magad után a másikat, mint egy rongybabát, és nem is lökheted félre, ha neked éppen nincsen rá szükséged.

Bármit elérhetek, ha erősen akarom

Csak akarnod kell. Koncentrálj erősen és sikerülni fog. Ha igazán akarod, semmi sem állhat az utadba. Nincs számodra lehetetlen. – ezekhez hasonlókat lehet hallani, olvasni a népszerű motivátoroktól, de még olykor a szüleink, barátaink is valami ilyesmit hangoztatnak. De mennyi igazság rejlik ebben a felfogásban? Hogy elég nagyon akarnom valamit és az valóra is válik?

remény

Remélem, átmegyek a vizsgán. Remélem, megkapom az előléptetést. Remélem, feleségül vesz. Remélem, teljesül az álmom. Remélem, rendbe jön az anyagi helyzetem. Remélem, meggyógyulok. Lépten-nyomon remélünk. Egyszerűen nincs olyan területe az életünknek, ahol ne jönne jól egy kis remény. De valóban jobb lesz az életünk attól, hogy reménykedünk? Lehetséges, hogy csak ártunk vele magunknak?

Hogy lehet képes valaki az állatok bántalmazására

Süngyújtogatás, kutya verése vascsővel, macska élve eltemetése. Csonkítás, elgázolás, éheztetés. Az emberi fantázia sajnos nem ismer határokat, ha kegyetlenkedésről van szó. Napokon át lehetne sorolni azt töméntelen mennyiségű kegyetlenkedést, amivel nap, mint nap találkozik az ember. Azt kérded, hogy képes erre valaki? A választ a zooszadizmus szolgáltathatja.

énidő

Mostanában a csapból is ez folyik: énidő. Legyen énidőd! Soha ne mondj le róla! Ha megteszed, boldogtalan leszel! Harcolj érte! Persze, jó az, ha embernek van magára is egy kis ideje és kell is neki. De azért ne annak a függvénye legyen a boldogságunk, hogy van-e énidőnk vagy nincs.