múltad rabja

A múlt néha a minden, a jelen pedig a tripla semmi, ha pókert játsszunk az élettel, akkor valószínűleg így lehetne helyesen megfogalmazni. De a valóság nem egy kártyajáték; nem lehet ki-, és beszállni az ember kénye-kedve szerint. Nem húzhatod magad után a másikat, mint egy rongybabát, és nem is lökheted félre, ha neked éppen nincsen rá szükséged.

Miért szeretnek az emberek versenyezni, hogy kinek rosszabb az élete?

Sokan szeretnek versenyezni, ami akár jó dolog is lehetne. Csak kár, hogy sokuk olyan sportágakban indul, minthogy: kinek rosszabb az élete. Kinek szarabb a helyzete. Vadul igyekszenek egymásra licitálni és elhitetni a másikkal, illetve önmagukkal: nekem a legrosszabb.

Ha annyira várod a szart, ne csodálkozz azon, ha meg is kapod!

Nem azért, mert mágikus úton bevonzod, bár sokszor valóban az tükröződik kifelé a világba, ami benned is van. Azt látod, meg, amit látni akarsz, hiszen számodra az a valóságos. A kérdés az: mit akarsz látni?

 
Miért mindig a nehéz eseteket vonzom erős emberként

Nemcsak magamnál, hanem más erős embereknél is megfigyeltem. Magas érzelmi intelligenciával rendelkezünk, empatikus, segítőkész, csupa szív alkatok. Nem felvágásból, fényezésből írom, csak tisztában vagyunk az értékeinkkel Mégis azt tűnt fel, hogy mindezek ellenére a problémás, bonyolult, mérgező, egyszóval nehéz embereket vonzzuk.

Miért hiszi mindenki azt, hogy jobban ismer önmagamnál?

Egy különös jelenséget vettem észre. Úgy tűnik, én nem ismerem önmagamat. De semmi ok az aggodalomra, mert ezzel együtt az tűnt fel: mindenki más jobban ismer. Még saját magamnál is. Ezáltal azt is tudják, mi a jó nekem. Csak tudnám, honnan ez a fene nagy bölcsesség az emberekben!