Mindenki fél. Nemcsak olyanoktól, mint a halál, a háború vagy az olyan láthatatlan fenyegetések, mint egy vírus. Talán jobban félünk az olyan dolgoktól, mint a szeretetmegvonás, a boldogtalanság vagy, hogy valamilyen korlátok közé szorulunk és emiatt nem élhetünk teljes életet. Ezért rettegünk a munkahely elvesztésétől, a pénzhiánytól, a balesetektől, hogy valami olyan történik velünk, ami lekorlátoz és nem élhetünk boldog, teljes életet.

 

 

felelem borton 01

kép: unsplash.com

 

Most aztán az egész világ rettegésben él. Legalábbis sokan tartanak a vírustól. Félnek a betegségtől és a haláltól vagy attól, hogy a szeretteiknek esik bajuk. És mit tesz velük a naponta erősödő félelem? Pánikot szül, ami nem is olyan régen szédületes felvásárlásokhoz vezetett és egymás köpködéséhez. Mindenkiben az ellenséget láttunk és igyekeztük eltiporni a másikat egy kiló kenyérért vagy egy kis kézfertőtlenítőért. Ugyanis, aki fél, az önző. Fél attól, hogy elveszíti uralmát az események felett. Fél a csalódástól, a fájdalomtól. De már hozzászoktunk a félelemhez. Mindenki számított a második hullámra is. Már nem őrülünk meg a félelemtől. Vagy talán már megőrültünk.

 

A vírus csak olaj volt a tűzre. De ki mondta, hogy előtte nem éltünk félelemben? Csak éppen jobban lekötött bennünket a mindennapos, hétköznapi félelem. Nem vesszük észre azt az egyszerű igazságot, hogy mindent feltételekhez kötünk. Egyedül akkor szeretjük magunkat, ha mások is szeretnek. Akkor leszünk boldogok, ha van pénzünk vagy sikeresek vagyunk. Mások a boldogságot egy partnerhez vagy a gyerek meglétéhez kötik. Aztán, amikor megszerzünk valamit vagy valakit, elérjük a célt, a boldogságunk forrását, attól fogunk rettegni: nehogy elveszítsük.

 

Márpedig a veszteségtől való félelem megint mit teremt? Ész nélküli döntéseket. Meggondolatlan tetteket. Görcsösen kapaszkodni kezdünk és kis kincseinkbe, de ahogy egyre szorítjuk őket, úgy csúsznak ki a kezeink közül. Közben elüldözzük magunk mellől a fontos embereket, mert annyira leköt bennünket a drágaságunk védelmezése. Értek már véget szerelmek, barátságok, országok közötti békés idők, mert az emberek féltek és emiatt ostobaságokat követtek el.

 

felelem borton 02

 

Jóformán, maga a létezés okozza a félelmet. Legalábbis, ha ilyen sötétségben, tudatlanságban éljük az életünket. Mindenki magával van elfoglalva, hogy a saját vágyait kielégítse és ezáltal elhallgattassa a félelmeit. Nem a vírustól – illetve a jövőre nézve járványoktól – kell félni, hanem az emberektől. Ők tehetik tönkre az életünket, ahogy te is az övékét. Hiszen, ha valaki fél, mindenkiben csak az ellenséget látja vagy eszközt, aki segíthet félelmei elhallgattatásában. Elvégre, aki fél, az sokszor alantas is. Kész bármilyen módszerrel élni, illetve lehetőséget elfogadni, csakhogy biztonságban érezze magát.

 

Ám sajnos egyesek nem képesek megküzdeni a félelmeikkel. Egy részük belebetegszik. Előbb lelkileg majd testileg. Az állandó stressz, amiben éltek, szép lassan tönkre vágja őket. Hiszen nemcsak azért stresszelünk, mert mások idegesítenek, hanem mert elvárásokat támasztanak felénk. Vagy mi, önmagunk irányába. Fenyegetve érezzük magunkat. Mindez pedig félelmet teremt.

Mások pedig megpróbálják elnyomni a félelmeiket. Gyógyszerekkel, drogokkal vagy éppenséggel alkohollal. Még több lesz a sérült, beteg vagy éppen veszélyes ember, akik önmaguk vagy mások ellen fordulhatnak.

 

felelem borton 03

 

Valójában olyan, mintha az egész világot és életet áthatná a félelem. Mindenütt és mindenkiben jelen van. Tisztelet a kivételnek. Könnyű lenne most azt mondani, hogy ez mind csak belebeszélés. De biztos így van? Vagy igazából tényleg mindenütt ott van a félelem?

 

Jó lenne, ha az emberek magukba néznének és felfedeznék az őket megbilincselő félelmet. Mivelhogy mindenki saját magát képes kiengedni a börtönből. Nem egy külső segítségre kell számítani. A félelem az emberből még nem sok jót hozott ki. Legfeljebb futásra sarkallta vészhelyzetben. Máskülönben csak lebénítja, gúzsba köti, megmérgezi. Olyan dolgokat láttat vele, ami nincs. Olyan dolgokat hitet el, amelyek nem léteznek.

 

Szembe kell nézni az igazsággal, ha valóban félünk és tetteinket a félelem mozgatja. Ez nem szégyen. De gyengeség, ha valaki nem hajlandó róla tudomást venni és a könnyebb utat választja. Bárki dönthet ma úgy, hogy egy bátor lépéssel előveszi kardját és kiszabadítja magát a félelem börtönéből, ahová saját magát zárta be. Lehet másképp is élni. Nem muszáj, hogy az élet az állandó küzdelemről és rettegésről szóljon. Ám ehhez előbb rá kell eszmélned: te is így élsz. Ez a legjobb kezdés. Gyerünk emberek, az istenit, tessék felállni a börtön padlójáról és szabadítsátok ki magatokat!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Gyorsabban öljük egymást mi emberek, mint bármely halálos vírus!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!