Manapság hajlamosak vagyunk mindent egy kalap alá venni. Talán mert lusták vagyunk kifejezni önmagunkat vagy ami rosszabb: nem ismerjük fel az érzéseinket. Alacsony az érzelmi intelligenciánk és ezért nem bírunk bizonyos érzéseket azonosítani. Vagy az is lehet, hogy az értelmi intelligenciánk van elhanyagolva és a fogalmakkal nem vagyunk tisztában.

 

 

egyedullet magany 01

kép: ig.yupxo.com

 

Nagy különbség van a magány és az egyedüllét között. Az egyedüllétet többnyire önként választjuk és ez lehet egy kellemes időszak is az életünkben. Igen, tudjuk, hogy az ember társas lény és különböző kapcsolatokban érzi magát a legjobban. De ez nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve nincs szüksége, igénye arra, hogy egyedül legyen. Lássuk be, néha minden párban élőnek, családosnak is jól esik, mikor egyedül van, azt csinál, amit akar, végre magával foglalkozhat. Kell a csend, a béke, a nyugalom, az énidő.

 

 

De ha még nem is önként választottunk, csak véget ért a kapcsolatunk, akkor sem jelenti azt, hogy szomorúnak, depressziósnak kellene lennünk. Az egyedüllétet akármilyen élménnyel, érzéssel megtölthetjük, ez rajtunk áll. Valaki rosszul éli meg a szingliséget, más viszont egyedül is boldog és elégedett. Márpedig ez utóbbi lenne a normális, hogy hosszabb-rövidebb ideig, de egyedül is jól érezzük magunkat.

 

A magány persze más tészta, de ahhoz, hogy megértsük, tudni kell azt, hogy több fajtája is van. A magány lényege és egyben ismertető jegye, hogy képtelenek vagyunk meglenni egyedül. Muszáj, hogy legyen mellettünk valaki. Ugyanis ha ez nem teljesül, akkor rosszul vagy üresnek érezzük magunkat, boldogtalan leszünk, és egy merő kudarcként fogjuk fel az életet. Megkérdőjelezzük a saját értékünket, hajlamos vagyunk hinni, hogy nem vagyunk elég értékesek, és nem lehet szeretni minket.

 

egyedullet magany 02

 

A magánnyal az a baj, hogy alapjáraton van egy negatív, sötét színezete. Többnyire nem mi választjuk, hanem egyszerűen ránk tör. Inkább következmény, semmint életforma. Az egyedüllét viszont az, akkor is, ha az ember szingli vagy azért van szüksége egy kis egyedüllétre, mert tragédia, vagy más jelentős kellemetlenség érte. Akkor is, ha csak át szeretnénk gondolni az életünket, a helyzetünket vagy legalábbis önvizsgálatot szeretnénk tartani. De ha valaki nem tud belőle kijönni, akkor könnyen magányossá válik. Lehet és kell is élvezni az egyedüllétet, de közben nem szabad elhatárolódni másoktól.

 

Ám a magány akkor is ránk találhat, amikor van mellettünk valaki. Sokan élnek társas magányban. Úgy érzik, a párjuk, a családjuk nem foglalkozik velük eleget, nem értik meg őket. Ugyanilyen magány az, amikor a „másság” érzetétől szenvedünk, hogy túlságosan kilógunk a sorból, nem tudunk beilleszkedni egy közegbe. Magányosak vagyunk, ha szeretteink, barátaink elhanyagolnak és nem érezzük magunkat fontosnak, megbecsültnek. Az is a magányosság érzetét kelti, ha nincs, akivel megtegyünk valakit, mert senkivel sem azonos az érdeklődési körünk.  A magány sajnos egyenes út a boldogtalansághoz.

 

 

Ez olyan, hogy a félelem és az idegesség sem ugyanaz. Persze ez nyilvánvalónak hangzik, de sokan viszont nem képesek felismerni érzelmi szinten, hogy éppen melyiket érzik. Mindkettő alapja egy szorongató, nyugtalanító érzés. Egy mélyről jövő aggodalom. Akkor lehet jól megkülönböztetni őket, ha a félelemhez rettegés társul, míg az idegességhez düh. Amíg ezek nincsenek, addig csak a belső feszültség adott.

 

egyedullet magany 03

 

Sőt! A stressz és a szorongás sem ugyanaz. A stressz az főleg helyzetekre vonatkozik és többnyire csak átmeneti. Stresszt okozhat egy vizsga, egy feladat elvégzése, de még egy pókkal való találkozás is. A szorongás viszont egy állandó érzet, amihez sokszor félelem is párosul. Szorongás az anyagiak vagy egy állandósult kellemetlen helyzet miatt. Viszont mind a kettő ölthet beteges méreteket, amikor már egy személy minden ok nélkül stresszel, illetve szorong. Azonkívül, hogy idegileg és lelkileg teljesen kimerül, még depressziós is lehet.

 

Ha valaki fejlett érzelmi intelligenciával rendelkezik, akkor képes ezeket az érzéseket lecsupaszítani és egészen a dolgok mélyére nézni, megtalálva a gyökerüket.  Ám a helytelen elkönyveléssel nem csak az a baj, hogy esetleg magunkat megvezetjük, hanem az is, hogy mások érzéseit sem fogjuk tudni jól felismerni, ami problémát jelenthet a kapcsolatokban.

 

Akár az értelmi, akár az érzelmi intelligencia terén legyenek hiányosságaink, mind a kettő fejleszthető. Mindenképpen érdemes időt és energiát szánni rá, mert csak így ismerhetjük fel saját érzéseinket és másokét is.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért olyan nehéz az embereknek megváltozniuk?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!