Volt már néhány nem túl kedves főnököm, de ezzel biztos nem vagyok egyedül. Sajnos. Pont ez a baj, hogy a saját tapasztalataim és másoké is azt sugallják, hogy rabszolgának néznek bennünket. A rabszolga pedig kap fizetést, örüljön egyáltalán, hogy van munkája, amúgy maradjon csöndben és végezze a dolgát, egyebet ne is várjon. Mert neki nem lehetnek elvárásai. Ő csak dolgozzon.

 

rabszolga 01

Kép: pinterest.com

 

Voltam én már mindenféle helyzetben. Volt mikor nagyon kellett a meló és volt mikor kevéssé. Amikor meg égetően szükség volt rá, akkor ahogy lenni szokott, az ember elfogad szinte bármit, csak legyen pénze a csekkekre meg egyáltalán egy kiló kenyérre. Jöhet a legalja munka, ott már nincs végzettség, egzisztencia, önérzet, és a szarpucolást is elvállalod. Na igen, és vannak, akik megérzik, hogy kétségbe vagy esve, hogy nagyon kell az a meló és vissza is élnek vele. Nagy kegyesen felvesznek, és utána tesznek arról, hogy pokol legyen az életed. Túlóráztatnak, azt is elvégeztetik veled, amit nem kellene, be sem jelentenek vagy ha igen, akkor is négy órás munkaviszonyba és te mindehhez csendben asszisztálsz, mert kell a munka.

 

Ugyanis sok munkáltató úgy van vele: ha kell a pénz, dolgozz is meg érte. Ha kell a pénz, úgy táncolsz, ahogy én fütyülök, úgy sem fogsz ugrálni, mert nem teheted meg.

 

Azt éreztetikveled, hogy az övé vagy. A rabszolgája. Megvett kilóra. Pedig nem így van. Nincs ma már rabszolgaság – legfeljebb illegállis keretek között, de azt a törvény bünteti – ezért nem tehet úgy, mintha a szolgája lennél. Vagyis tehet úgy, de neked nem kellene eltűrnöd. Csakhogy ha az életed, a családodé vagy a gyerekeidé múlik rajta, akkor meg sajna el fogod tűrni, mert nincs választásod. Akkor aztán mindegy milyen jogi szervezetek vannak meg érdekvédelem, munkatörvények, cseszheted.

 

rabszolga 02

 

De egy idő után már én is megtehettem, hogy nem kellett akármit elvállalnom. Bekerültem egy aránylag jó helyre. Csakhogy a főnök is ott azt hitte, hogy ő király. Meg is mondta, hogy ő a munkáért fizet. Ez színtiszta üzlet. Én pénzt kapok a munkámért, ő pedig még több vevőt vagy pénzt kap az én munkám által és még sikeresebb lesz. Ne is várjunk cserébe semmit. Nem a haverom, és ne is barátkozni járjak be. Jóformán azt közölte, kuss a nevem, érezzem szarul magam, és csak dolgozzak.

 

Megint nem vettek emberszámba. Megint csak tárgynak néztek. Szó szerint munkaerőnek. Nem voltam emberi lény a szemükben. Nem tiszteltek, mert bőven alattuk álltam, csak szorgos kis hangya voltam, annak meg nem jár tisztelet, csak a dolgát végzi. Nem látták bennem azt, akit meg kellene becsülni. Mindegy mennyit dolgoztak, mennyire igyekeztek, mennyire végeztem fantasztikusan a dolgoztam és termeltem a pénzt, nem volt benne semmi különleges, ez a dolgom és kész.

 

Pedig hiszik vagy sem, de igenis számít. Számít az embernek, hogy tiszteljék, megbecsüljék. Nem csak a pénz fontos, mert ugyanolyan értékes ez a kettő is. Ráadásul olykor sokkal több múlik rajtuk. Igen, volt, mikor a pénzjutalomnak örültem jobban, de olyan is akadt, amikor csak arra vágytam, hogy a főnök végre azt mondta, hogy: jól csináltad, szép munka volt. Über tehetséges vagy. Jó, hogy itt vagy.

 

rabszolga 03

 

Értitek? Csak egy csepp tiszteletre, egy csepp hálácskára, megbecsülésre vágytam volna. Lehet mindenki szolgának tart, de én tartom magamat annak. Egy törekvő, fejlődő lélek vagyok, akinek fontos az, hogy tiszteljék és megbecsüljék. Ugyanis tartom magamat valamire. Van tartásom, önérzetem, méltóságom. Tisztában vagyok az eredményeimmel és a képességeimmel. Igenis, néha napján jól esik a pozitív megerősítés.

 

Tudom, nem mindenki van így. Akad, aki tojik rá és neki csak pénz kell, mindegy ki mit gondol róla. Bár még szerintem ők sem szeretik, ha úgy beszélnek velük, mintha kutyák lennének. Márpedig itt kezdődne az alapvető tisztelet, hogy emberként nézzenek rám és úgy is kezeljenek, ne egy csótánynak. Ne kiabáljanak velem és hordjanak el mindennek.

 

Még akkor se, ha hibázok. Ugyanis mindenkivel előfordul, hiszen emberek vagyunk, nem robotok. Én is tudom, mikor hibázok, de attól még nem kellene mindjárt szíjat hasítani a hátamból szavakkal. Mivel ugye ilyenkor egyből meg kell alázni az embert, leverni rajta a port és befenyíteni ahelyett, hogy megbocsátanák neki, elnéznének és a kártól függően legfeljebb levonják a béréből vagy ledolgoztatják vele. Szerintem még ezt is el tudja fogadni az ember, de azt nem, ha beletaposnak a lelkébe, csak azért, mert gép.

 

rabszolga 04

 

Mindezek után a paradicsomban éreztem magamat, mikor bekerültem egy olyan helyekre, ahol a főnökök angyalok voltak. Ugyanis vannak ilyenek. Angyali főnökök. Akik megfizetik a munkámat, emberszámba vesznek, megtisztelnek és megbecsülnek. Akiknek van elég intelligenciájuk ahhoz, hogy tudják: fizetéssel (vagy akár még kevéssel is) de ha megdicsérik a beosztottat, és jól bánnak vele, akkor abból egy lojális és hatékony munkatárs lesz. Aki szeretni fogja a munkáját, azt, amit csinál, márpedig csak így lehet igazán eredményes az ember. Lehet, hogy undor és gyűlölet közepette is elvégzi, de az egy idő után ki fogja készíteni… és megéri kikészülni a melótól vagy megrövidíteni az életünket?

 

Nem vagyok rabszolga. Tiszteletet és megbecsülést kérek. Nem kérek angyal főnököt (bár jó ha van) és csak annyit kérek, hogy vegyen emberszámba. Már jobban fogom végezni a munkámat.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

A mártírkodás felér egy hosszú, elnyújtott öngyilkossággal

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!