Alapvetően is nehéz lehet az élet, hát még egy olyan embernek, aki magas érzelmi intelligenciával van megáldva. Aki ezerszer mélyebben és intenzívebben éli meg az érzelmeket más emberekhez képest. Sokszor pont emiatt szenvednek a párkapcsolataikban, a meg nem értettség miatt. Gyakran ennek okán magányosak, mert nem lelik azt az embert, aki azonos érzelmi szinten áll velük.

 

 

tul magas az erzelmi intelligenciam 01

Kép: VistaNews.ru

 

Világ életemben ilyen voltam. Rendkívül mély érzésű ember. Minden érzelem úgy hat rám, mint a villámcsapás, legyen az jó vagy rossz. Az eddigi kapcsolataimban sokszor okozott gondot az, hogy nem tudtam uralkodni az érzéseimen. Nem azért, mert gyakran dührohamot kaptam, hanem mert egyszerűen az érzelmeim uralnak.

 

Ha valami jó dolog történik velem, hihetetlenül boldog vagyok. Olyankor nekem süt a nap és úgy veszem észre, hogy a pozitivitásomat könnyen átragasztom másra. De mikor épp rossz passzban voltam, akkor senki nem tudott kihozni a gödörből és másokat is megfertőz a rossz hangulatom. Még a partnereim sem, akik kénytelen voltak végig nézni a szenvedésemet. Érthető, ha egy idő után megunták velem ezt az érzelmi hullámvasutazást.

 

 

Meg aztán ők soha nem értették, miért kell mások problémáját a sajátomként kezelnem. Mintha direkt venném át őket! De sajnálom, nekem elég néhány perc ahhoz, hogy átvegyem a másik fél érzelmeit. Ha sokáig vagyok a közelében, meghallgatom az őt és elmeséli milyen csodálatos vagy épp pokoli dolog történt vele, akaratlanul is átveszem. Arról nem tehet az ember, hogy fejlett empatikus képességgel bír, ez ellen nincs gyógyszer. A legtöbb eyxem arra bíztatott, hogy húzzak magam köré falakat, ne foglalkozzak mások bajával, mikor van nekem is elég. Nem értették meg, hogy ez nem megy parancsszóra és akármennyire is nem akarok szenvedni, egy hideg, közömbös ember sem szeretnék lenni.

 

tul magas az erzelmi intelligenciam 02

 

Mindig is nagyon sokat szenvedtem a világban történő rossz eseményektől, a fájdalomtól és a bánattól. Meg is kaptam, hogy nekem lehet semmi rosszat mondani, mert egyből bedepizek. És egyáltalán, miért foglalkozok annyit másokkal. Nem tehetek róla, de mikor másokat ér fájdalom, igazságtalanság, nehézség, az olyan, mintha velem történne. Ugyanúgy átélem és velük együtt szenvedek. Persze ezt a volt partnereim úgy értelmezték, hogy csak korlátozottan lehet nekem dolgokat elmondani és nem szabad velem viccelődni, nem lehet nekem megmondani az igazat, mert viráglelkem van és mindenen összetörök. Vagyis úgy érezték, nem lehetnek önmaguk mellettem. Talán túl bonyolultnak tűntem és ma már senki sem akar túl sok időt fektetni a másik fél megértésébe. Egyszerű partnert keresnek.

 

Nem csoda, hogy sokszor akkor is magányosnak éreztem magam, amikor volt kedvesem. Hiszen egyik sem értett meg. Csak azt látták, hogy vagy túl jó a kedvem, vagy túl rossz. Ha pedig rossz, akkor azért, mert mindent a szívemre veszek. Engem soha nem vonzott a racionalitás, az ésszerűség, hogy döntéseket csak az alapján hozzak meg, mit diktál a józanész. Nem foglalkoztattak – és ma sem – olyan dolgok, hogy jussak előrébb a karrieremben, miként legyen több pénzem, hatalmam, befolyásom. Úgyhogy volt, aki azt mondta, hogy pont emiatt az akaratgyengeség miatt fognak mások eltaposni és mert folyton a  fellegekben járok. Hogy szerintem értékesebb a lélek, a szív, semmint egy új kocsi vagy jobb pozíció. Igen, talán ezért nem viszem majd soha semmire, mert képtelen vagyok harcolni, konfliktusokba keveredni és átgázolni másokon a siker érdekében, de minimum alantos trükköket használva, vagy behódolva másoknak.

 

Mondták már rám azt is, hogy naiv vagyok, túlságosan jóhiszemű és ezért nem veszem észre, hogy kihasználnak. Ez igaz. Már megszámolni sem tudnám, hányszor esett meg. Főleg egyedülállóként. De miért olyan nagy bűn, hogy igyekszem jót feltételezni másokról? Hogy nem vagyok annyira bizalmatlan és gyanakvó?

 

tul magas az erzelmi intelligenciam 03

 

Különös, hogy épp ezzel kellett szembesülnöm, hogy azért nem lelem az igazit, a hozzám illő párt, mert túl magas az érzelmi intelligenciám. Hogy ez másokat megrémiszt, a saját, alacsonyabb szintjük miatt vagy mert túl bonyolultnak találnak. Az érzelem – főleg a sok – amúgy is taszít egyes férfitípusokat. Csak a problémát látják a túl érzelmes nőkben. Pedig amennyi fájdalommal jár, ugyanannyi örömmel a magas érzelmi intelligencia. Szeretek így élni és sohasem mondanék le erről a képességemről. Szeretek érezni, és ilyen intenzíven élni meg a magam és a mások érzelmeit. Úgy gondolom, ezáltal jobban megérthetem saját magamat és a környezetemet. Vagyis így kell elfogadnia a leendő kedvesemnek, bárhol is legyen.

 

Szeretnék hinni abban, hogy létezik egy hozzám hasonló, magas EQ-val rendelkező férfi. Keresem őt. De eddig szinte csak az ellentétével találkoztam. Talán csak rossz helyen ismerkedem vagy lehet, hogy nem szaladgál annyi magas érzelmi intelligenciával rendelkező féri, mint nő. De hiszem, hogy léteznek. Türelmesen várok arra, hogy megleljem azt, aki így fog szeretni és elfogadni, ahogy vagyok. Hogy a magas érzelmi intelligenciámat nem teherként kezeli majd és nem is retten meg tőle, hanem örülni fog neki. Valóságos áldásnak fogja tartani. Remélem, mielőbb találkozhatok ezzel az emberrel!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Az igaz szerelemhez időre van szükség, nem alakul ki egyik napról a másikra!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!