Ok nélkül lecseszett és megalázott a főnök mindenki előtt: engedd el. Valaki megkarcolta a kocsimat: engedd el. Súlyos beteg a kutyám: engedd el. Meghalt a nagyanyám: engedd el. A pasim kihasznált és dobott: engedd el. Ne engedjem el mindjárt magamat akkor is, amikor a tízediken az erkély peremén állok? Vagy inkább téged engedjek el onnan, aki folyton azt mondod: engedd el, mikor épp a hajadnál fogva kilógatlak?

 

 

unom engedd el 01

Kép: brit.co

 

Újabban bármilyen problémád, akármilyen nehézséged legyen, egy megoldás létezik rá: engedd el. Mintha ez valami csodás erőkkel bíró mantra lenne, amit kimondok és egyből mindjárt megoldódik a baj. Ha fáj a műtéti hegem, engedjem el. Ha nem jön össze a kisbaba, engedjem el. Ha szemét a párom, engedjem el. Ha a barátnőm meglopott, engedjem el. Minden, ami fájdalmat, kellemetlenséget okoz, zavar, egyszerűen engedjen el, mintha csak egy bogarat pöckölnék odébb.

 

Jól van, nyugodjunk meg, mert talán mást is bosszant ez a kóros engedd el, ami egy dalban talán rohadt jól hangzik, de a mindennapokban mindenegyes problémára már több, mint bosszantó. Értem, hogy a stressz, a görcsölés nem tesz jót a pocaknak, a szívnek, a léleknek, semmilyen szervemnek, pláne nem a hangulatomnak és a kapcsolataimnak. Igen, a stressz csúnya rossz kis dolog. De esküszöm, már attól leszek feszült, hogy manapság már csak egyetlenegy tanács létezik a világban és ez kérem szépen az engedd el.

 

Persze, bíztassuk egymást arra, hogy legyünk lazánk, nézzük a dolgok pozitív oldalát, valóban, jó az, ha erre motiváljuk magunkat és egymást, de nem azzal, hogy zombivá válunk és azt bégetjük egyszerre: eeengeeeddd eeeelll.

 

Azt hallgatom, hogy én vagyok a hülye, az éretlen, az „alacsony szinten” álló, mert nem vagyok képes elengedni a dolgokat, túlságosan ragaszkodok a sérelmeimhez, a fájdalmaimhoz és az egyetlen dolog, ami megválthat, azaz elengedés. Ha nem teszem, meg fogok betegedni, le fogok robbanni, elveszítek mindenkit. Inkább bocsássak meg és változtassak a dolgokon, hiszen azt tehetek, amit csak akarok. Jó, azzal tényleg egyet értek, hogy a harag és a belső feszültség megbetegíthet. Az már kicsit erős, amikor megkapom, hogy alacsony szinten állok, csak mert nem tudom elengedni a nagyim halálát vagy hogy a pasim elszerencsejátékozta a pénzünket.

 

unom engedd el 02

 

Aláírom: hiába sírok miatta, mérgelődök, tépem a hajamat, nem változtathatom meg a dolgot, nem lesz semmivel sem jobb. Max ha futok két kört a ház körül és lenyugszom, mert levezetem a feszültségemet. De ezzel szerintem a legtöbb ember tisztában van. Ahogy azzal is, hogy igen: meg kell tanulnunk bizonyos dolgokat és embereket elengedni saját magunk érdekében. Ilyen az, hogy nem lehet a múltban élni, el kell engedni és a jelenre koncentrálni. És ha párunk nagyon menni akar, el kell engedni és nem visszafogni. Nem azt mondom, hogy elengedés egyáltalán nem jó és fúj-fúj. Csak azt, hogy nem megoldás mindenre.

 

Mert nem jó, ha a frissen szerzett sebeket megpróbáljuk azonnal elengedni. Ha úgy teszünk, mintha nem fájna a szakítás, a válás, a halál vagy az, hogy valaki megbántott. Nem kell mindenen csak megrándítani a vállunkat és szarni rá, pontosabban: elengedni. Mindennek megvan a maga helye és ideje, az elengedésnek is. Az elengedés nem történhet parancsszóra, sem erőszakkal, annak akkor kell végbemennie, amikor készen állunk rá. Valakinek ez egy hét, egy hónap, másnak egy év. De érdemes az embernek időt adni. Elvégre ezek értékes – még ha fájdalmas – tapasztalatok is, amelyek meghatároznak bennünket, azt, akik vagyunk.

 

Ugyanis meg kell érni a csapást, a történteket. A válást meg a gyászt meg kell élni, fel kell előbb dolgozni. Azt is, hogy átvertek, kihasználtak, megaláztak bennünket. Ezek mind-mind sebeket okoztak, ami nem szégyen. Nem szabad előlük elmenekülni, időt kell adni arra, hogy beforrjanak, de természetesen nem szabad ragaszkodni a sérelmeinkhez és ahhoz, hogy szenvedjünk. A valódi, őszinte megbocsátás, ami az elengedés alapját kell adja, ahhoz idő kell. Könnyű azt mondani, és fennhangon hirdetni, hogy elengedtem a múltamat vagy annak az élményét, hogy megtámadtak, szakítottak velem. Ha nem szánsz időt arra, hogy feldolgozd, leszűrd a magad kis tanulságait – ha van - és rendbe szedd a lelki világodat, akkor nem fogsz tudni valóban elengedni és akkor csak egy szépen csengő refrén lesz egy dalban.

 

unom engedd el 03

 

Vagyis a negatív élményeinket nem kell azonnal kiradírozni, elfelejteni, szarni rájuk, úgy tenni, mintha sem történt volna és görcsösen törekedni arra, hogy pozitívat varázsoljunk belőlük. Éljük meg őket, tanuljunk belőlük, ha van tanulságuk. Tanuljunk meg nem félni tőlük és igen, keresni bennük a jót. De mindezt anélkül, hogy megerőszakolnánk magunkat. Durva példa: ha valaki balesetet okoz és elveszíted miatta egy szerettedet nem fogod tudni csak úgy elengedni a dolgot és megbocsátani a beleset okozójának, még akkor is, ha tegyük fel, nem hibás. Hiába szeretnél te szabadulni az érzéstől, és „elengedni”, nem fog menni, ha nem állsz rá készen. Ahhoz meg idő kell. A megbocsátáshoz és a lelki béke visszaszerzéséhez kell valamennyi gyógyulási idő.

 

Tény és való, vannak olyan piszlicsáré dolgok, amik miatt felesleges puffogni. Ha a kolléganő kölcsönzött egy kis tejet tőled az utólagos engedélyeddel, ha a barátnőd bunkó volt ma veled, ha a pasid szerint nem áll jól neked az új ruha. Nem kell mindenen felhúzni magad és rágódni rajta. Valóban, mindannyian mások vagyunk, mindenki másképp méri a történteket és a megjegyzéseket, és ami az egyiknek súlyos, a másiknak nem. Szóval van, amikor tényleg csak úgy lehet engedni egy dolgot. De tudjuk már mikor kell igazán odadobni valakinek ezt a mágikus bombát.

 

Tehát: ha el tudsz valamit engedni, mert már közömbös, nem okoz fájdalmat, akkor engedd el. Ha tudsz beszélni a halál közeli élményedről, nem zaklat fel teljesen és esel pánikba, akkor tedd azt és engedd el. Ám ha még mindig erőteljes érzelmeket vált ki belőled és nem tudsz róla beszélni, ne engedd el. Nem kötelező. Nem is kell bele kapaszkodnod, de adj magadnak időt. Idővel képes leszel elengedni.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért vagyok mindig szar helyzetben?!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!