Az ítélkezés valahol egy természetes emberi tulajdonság, illetve folyamat. Meghatároz bennünket és az értékrendszerünket. Kell, hogy rendelkezünk ítélőképességgel és remélhetőleg általa helyes ítéleteket fogunk hozni. A probléma ott kezdődik, mikor helytelenül ítéljük meg magunkat és másokat, illetve amikor mindenáron ítélkezni akarunk.

 

 

itelkezes 01

Kép: Debt.com

 

Ugyanis nem muszáj 0-24 órában ítéleteket hoznunk, döntenünk. Néha kimondottan üdítő, változatos, pihentető nem hozni ítéletet. Csak kíváncsian szemlélni az illetőt, az eseményeket vagy épp önmagunkat. Esélyt adni. Aztán mikor eljön az ideje, úgyis véleményt fogunk formálni, de legalább addig se görcsöltünk rá és volt időnk felmérni a valódi személyt, helyzetet. Aki félre tudja tenni az ítélkezést és helyet ad az empátiának, könyörületességnek, az sokkal jobban megismerheti az embereket. Így legalább nagyobb az esélye annak, hogy jól döntünk.

 

Ám egyesek nem szeretnek ilyen kényelmesen hátradőlni, veszélyben érzik magukat vagy csak egyszerűen mindent és mindenkit a „helyére” akarnak tenni. Vagy túlságosan bíznak az ítélőképességükben. Úgy hiszik tökéletesek, tudják a tutit, joguk van ahhoz, hogy ítélkezzenek. Ezért követnek el olyan hibát, hogy első ránézésre alkotnak véleményt valakiről. Az a legrosszabb, mikor az illető még meg sem szólalt, de már elítélték. Csak mert túl szép, túl csúnya, túl koszos, túl nagyok a szemei, túl szakállás, túl gazdag. Mindenbe bele lehet kötni. Abba már bele sem gondolnak, hogy a túl szép lehet szerény, intelligens, diplomás. Nem. Egyeseknél, aki túl szép: az ribanc, buta, műanyag. Ugyanígy, aki igénytelennek tűnik, az tuti hajléktalan, max gyári munkás és tudatlan. Aztán lehet, hogy a világ egyik legokosabb és leggazdagabb embere…

 

De jó, van aki, nem ítél külsőre, hagyja megszólalni az illetőt. Beszél vele pár mondatot, eltölt vele egy órát, esetleg egy napot. És az alapján ítéli el. Mert úgy véli, ennyi idő elég volt ahhoz, hogy kiismerje. Nem gondol bele abba, hogy aki túl félénk volt, az lehet csak ideges, lámpalázas típus. Vagy hogy aki látszólag komplett hülyének tűnik, talán zavarban van. Vagy aki túl sokat okoskodik, az már csak beképzelt bunkó lehet. Bármi lehet. Az embereknek sokszor több időre van szükség, mint egyetlen párbeszédre vagy estére. Nem lehet ennyi idő alatt kiismerni a másikat, mindegy mennyire vagyunk jó emberismerők.  Kell idő, mire megnyugszunk és megmerjük mutatni magunkat. Persze jól tudjuk, hogy a mai rohanó világban pont időből van a legkevesebb… és nem érünk rá kiismerni egymást.

 

itelkezes 02

 

Bárki bármit mondjon, életében legalább egyszer tutira előfordult vele, hogy félreismert valakit. Épp ebből kellene tanulni. Hogy ne ítéljünk első ránézésre vagy egyetlen egy beszélgetést követően.

 

Lássuk be: akkor tudunk igazán helyes ítéletet hozni, ha behatóan megismerjük a másik felet vagy a helyzetet. Mégis mi másért tartana hetekig, hónapokig egy-egy bűncselekmény, baleset kivizsgálása? Éppen ezért, hogy véletlenül se helytelenül ítéljék meg az embert vagy a történteket. Jó, néha az igazságszolgáltatás sem tökéletes, csúsztak már be ott is hibák, de ugyanezt ezt alaposságot kellene a hétköznapokban is gyakorolni, rohanás ide vagy oda. Ugyanis az ítélkezés a társadalom szerves részét képezi. Mert a többség akarva-akaratlanul, de ítélkezik a másik felett. Valahol ki vagyunk szolgáltatva egymásnak. Gondolj bele, talán veled is előfordult már, hogy nem kaptál egy munkát, lehetőséget és kiderült, hogy csak azért, mert nem tetszettél a főnöknek. Lehet csak tíz percet beszélgettél vele vagy annyit se és már nem jöttél be neki, mindegy mennyire képzett vagy szép vagy.

 

Jó, mindenkit meg lehet érteni. Van, hogy egy ember tényleg heves reakciót vált ki belőlünk és szegényt már azelőtt utáljuk, hogy megszólalna. Ez egy ösztönös reakció, képalkotás. Az őskorban is ezt tették az ősemberek, akik egymásra voltak utalva. Ha valaki nem keltett bennük bizalmat, valami „gond” volt vele, azt kihajították a közösségből vagy be sem vették. Ezt kívánta a többség érdeke, vagyis a túlélésük. De ma már nem az őskorban élünk!

 

itelkezes 03

 

Ezért kellene legyőzni magunkat. Mivel, ahogy mi elítélhetünk valakit egy szempillantás alatt, úgy valaki más is elítélhet bennünket. Ha már nem tudunk mind ítéletmentesen élni – legalább néha napján, ha folyamatosan nem is – akkor minimum arra kellene ösztönözni önmagunkat, hogy igyekezzünk helyesen megítélni a másikat vagy a körülményeket.

 

Igazság szerint véleményt nyilvánítani és ítélkezni sem ugyanaz. Az előbb egy higgadt, alaposan átgondolt döntéssorozat. Az utóbbi sokszor inkább hirtelen jött, nem megfontolt és negatív színezetű. Az ítélkezés sokszor túl szubjektív és gyakran személyeskedünk közben. Ugyanis nagyon sok esetben az ítélkező a saját tapasztalataira helyezi a hangsúlyt.

 

Jusson eszedbe, mennyi szenvedés származhat az ítélkezésből. Mennyire önbizalomromboló lehet annak, akit elítélnek, akár csak azért, mert zöldre festette a haját, közben egy áldott jó lélek. Azzal, hogy elítéljük, azt üzenjük, hogy nem jó úgy, ahogy van, márpedig az ember természeténél fogva igyekszik a társadalom része lenni és elérni, hogy szeressék. Vajon a zöldhajú nőnek le kellene mondani az egyéniségéről, a szabadságáról és feketére festeni a haját csak azért, hogy elfogadják és ne a külseje alapján ítéljék meg? Ez csak egy példa a sok közül. A lényeg: meg kellene változnunk azért, hogy mások pozitívan ítéljenek meg bennünket? Vagy az ítélkezőnek kellene esélyt adnia és elfogadnia minket úgy, ahogy vagyunk és esélyt?

 

Ugyanis tudnod kell: az ítélkezés sokszor nem neked szól. Az ítélkező a saját világát, értékrendszerét vetíti ki másra. Nem a személyeddel van baja. Például egy teljesen idegen rád fröcsögi, hogy úgyis meg fogod csalni párodat (holott soha nem tetted és nem is vagy az a fajta) csak mert az ő világában minden nő/férfi szemét disznó, aki megcsalja a másikat. Nem is ismer, de már rosszat feltételez rólad. Persze ettől még neked rosszul esik. De neked van esélyed túltenni magadat rajta. Ő nem tudja magáról, hogy egy igen torz és sötét világban éli mindennapjait…

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Az a vágyad, hogy mindenki szeressen? Akkor nincs önbizalmad!

 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!