Mindenkivel előfordult már, hogy hazudott, illetve füllentett. Mert nem akart valakit megbántani, kedves szeretett volna lenni, meg akarta kímélni a fájdalomtól. Mindig van egy jó oka annak, aki kegyesen hazudik. Nem valljuk be, hogy valakinek nem áll jól egy bizonyos stílus. Befüllentünk egy súlyos hasmenést, csak azért, hogy ne kelljen valakivel találkozni. De biztos helyén van ez így? Jót teszünk vele? Kinek?

 

 

kegyes hazugság 01

kép: pixabay.com

 

A kegyes hazugság lényege az, hogy megkíméljünk valakit a fájdalomtól, a csalódástól. Úgy gondoljuk, annál az is jobb, ha álomba ringatjuk. Azt mondjuk, a jó szándék vezérel bennünket, ezért torzítjuk vagy hallgatjuk el az igazságot.

 

Egyrészről azt hallani ma az emberek szájából, hogy fő az őszinteség. Én őszinte vagyok. Velem lehetsz nyugodtan őszinte. Csak az őszinteség viheti előre a kapcsolatot. Na igen ám, de aki kegyes hazugság mellett dönt az nem feltétlenül pusztán gyáva vagy csak kedves, hanem talán van ezzel kapcsolatban negatív tapasztalata. Ugyanis az őszinteség tábora mellett ott vannak azok, aki csak mondják, hogy lehet velük őszinte az ember, de ha megteszi, akkor aztán… vége mindennek.

 

Ugyanis sokan nem bírják az őszinteséget. Pedig sokan nagyszerű tálalást kapnak hozzá. Persze, biztos vannak, akik kevéssé válogatják meg a szavaikat, mert nem akarják vagy nem tudják és kicsit nyersek. Igen, ők azért valamivel nagyobb sérülést okozhatnak. De mi van azokkal, akik szépen, kulturáltan, de tisztán és érthetően adják át az üzenetet? Igen, bele lehetne kötni, hogy valamit nem lehet virágnyelven közölni, meg, ha szende szűz módjára próbáljuk közölni, annak nincs értelme, mert nem fogja fel. Ám sokaknak igenis sikerül megfelelő módon közölni és mi az eredménye? A hiszti, a harag, a sértődés, az utálkozás. Mivel az illető személyes sértésnek veszi, hogy az illető rosszat akar neki és így tovább. Nem lát tovább a sértett egójánál és bebeszéli, hogy nem szeretik és direkt bántják, holott ez nagyon nem igaz.

 

 

Valóban, kétségkívül akadnak, akik egyáltalán nem bírják az őszinteség és szívesen élnek illúziók között vagy tudatlanságban. Tiszta sor. Ugyanakkor egyesek mégis azt vallják: inkább az őszinteség, semmint a hazugság, mindegy milyen szándékból történjék. Vállalják, hogy dühösek, csalódottak lesznek, fájni fog nekik, de inkább választják azt, semmint a ferdítést. A reakciójukat pedig meg lehet érteni, hiszen senki sem szeret negatív kritikát kapni.

 

kegyes hazugság 02

 

Egy szó, mint száz: megéri őszintének lenni. A negatív tapasztalatok ellenére is. Még akkor is, ha már meg kell szenvednünk az őszinteség következményeit. Nemcsak azért éri meg, mivel előbb-utóbb kiderül az igazság. Hanem mert feleslegesen gyártunk magunknak problémát, ami a titkolózást illeti (elvégre meg kell jegyezni és magunkban kell tartani kitudja meddig), arról nem is szólva, hogy idővel egyik hazugság szüli a másikat.

 

Továbbá egyáltalán nem teszünk jót a kegyes hazugsággal. Úgy tűnhet, de hosszú távon sokkal rosszabb is lehet. például rendben van, hogy támogatunk, motiválunk másokat, de ha nyilvánvalóan őrültséget csinál vagy a vesztébe fog rohanni, akkor miért ne jelezhetnénk neki? Inkább hagyjuk, hogy kellemetlenség érje?

 

Ez volt a drasztikusabb eset, de mi van akkor, ha olyan apróságról van szó, minthogy nem ízlik a párunk nagy üggyel-bajjal készített főztje? Füllentsünk és mondjuk azt, hogy finom, miközben egyáltalán nem jön be? Vagy adjuk tudtára, hogy ez nem sikerült? Ilyen kis dolgokban sokan azt gondolják, hogy annyira kicsi, elenyésző az igazság értéke, hogy nem is érdemes feszegetni vagy emiatt megbántani valakit. Hogy az ilyen apró, már-már jelentéktelen eseteknél kinek fér bele a kegyes hazugság vagy sem, döntse el maga, de mindenképpen érdemes mérlegelni és a lehetséges hosszú távú következményeit is. Elvégre minden hazugság kicsiben kezdődik…

Úgyhogy igenis érdemes vállalni a következményeket. Bátornak lenni és kockáztatni. Ha pedig szembe kapjuk a másik indulatait vagy szomorúságát, akkor el kell tudni viselni. Ezt kívánja mindannyiunk érdeke.

 

kegyes hazugság 03

 

Mivelhogy tényleg ez lehet a jó kapcsolatok titka. Ha mégis valamivel kapcsolatban azt éreznénk, hogy szívesen hazudnánk, mert könnyebb, kényelmesebb, egyszerűbb lenne, akkor találjuk azt, hogyan lehetne a legpozitívabban őszintének lenni. Elmondod a véleményedet, de csatolsz hozzá egy lehetséges megoldást vagy mondhatni javaslatot teszel, hogyan lehetne azt a valamit másképp csinálni. Legyen benne valami pozitívum, ne csak a hibára, a problémára világíts rá. Így már elveheted az élét a kritikának. Ám sokszor az is éppen elég, ha elmondod ezzel kapcsolatban az érzéseidet. Miért nem akarsz valakivel találsz, miért nem szeretnél valamit megtenni, megnézni. Próbáld megértetni a másikkal a te álláspontodat, ne csak egyszerűen beközöld, miért nem jó az a valami.

Nem könnyű ügyesen lavírozni igazság és a fájdalommentesség között, de nem lehetetlen. Van rá megoldás. Csak alaposan át kell gondolni. Aki nem akar hazudni, és az őszinteség mellett teszi a le a voksát, az meg fogja tenni.  

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért szeretnek a magyarok panaszkodni? Vagy ez csak egy negatív sztereotípia?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!