Talán hetente, de legalábbis havonta megesik veled. Hallasz egy zeneszámot, amit utána nem tudsz kiverni a fejedből. Az első két nap még talán élvezed is. Magad is eldudorászod, rázod rá, akár ki is keresed és újra meg újra meghallgatod. Ám eljön az a pont, amikor kezd idegesíteni, hogy még mindig tovább partiznak rajta az agysejtjeid és kezdesz tőle kikészülni. Feltetted már valaha azt a kérdést, miért történik mindez veled?

 

 

dallamtapadas 01

kép: shabab20.net

 

Egy nap rengeteg zeneszámot hallhatunk. Nemcsak a rádióból, a tévéből vagy a youtube-ról, hanem mert mások eszünkbe juttathatják a kedvenc slágereinket vagy éppen a szeretteinkét. Ha jobban belegondolsz, örülhetünk, hogy csak egy-egy dal ragad meg bennünket és nem az összes, amit egy nap hallunk. A legtöbbjük csak átsuhan az elménken és nem hagy bennünk nyomot.

 

Csakhogy ott vannak azok a bizonyos ragadós dalok, - Despacito, (Luis Fonsi) Bad Romance (Lady Gaga), Bad Guy (Billie Eilish) meg társai - amik beköltöznek az elmédbe és elfelejtenek továbblépni. Napokig ismétlik magukat a fejedben, már kívülről fújod a szöveget, de talán még a környezetedre is ráragasztottad az őrületet. Amennyiben ez egy kedvelt szám, akkor nincs is vele semmi gond. Hiszen a kedvenc zenéinket szívesen hallgatjuk akár orrvérzésig is. A probléma az, hogy mikor eléggé „kiszórakoztad” magad, szeretnéd végre kikapcsolni az adott zenét. És nem tudod. Mert van, hogy még egy héttel később is elalvás előtt az jár az eszedben vagy a munkahelyi meeting közben. Eleinte még hagyján, talán önkéntelenül is megint dúdolod vagy járni kezd rá a lábad. De amikor már nem tudsz miatta koncentrálni, pihenni és sokkal inkább terhesnek, semmint örömtelinek érzed a zeneszám jelenlétét az elmédben. Ez már valóban kellemetlen lehet.

 

Eldöntöd, hogy tudatosan kizárod az életedből, többé nem hallgatod meg, nem dúdolod. Ha csak kicsit lankad a figyelmed, már vissza is kúszott. Vagy mikor végre azt érzed túl vagy rajta, erre a kollégád elkezdi énekelni és kezdődhet elölről az egész. Rohadt bosszantó. Azt gondolhatod, hogyha újra meg újra lejátszod az agyadban, egy idő után abba fog maradni. Ám ez sajnos nem igaz, mert annál agresszívebben tér vissza. Tehát itt kivételesen az lehet a megoldás, ha némi „erőszakkal”, de megpróbálod visszaszuszakolni a dzsinnt a palackba, vagyis erőteljesen eltereled a figyelmedet a dalról.

 

dallamtapadas 02

 

A spirituális beállítottságú emberek hajlamosak lehetnek azt gondolni, hogy az égiek szórakoznak velük. Talán van számukra valamiféle üzenet a dalban és ezért kell újra meg újra meghallgatniuk, ha tetszik, ha nem. Agyon elemzik és addig-addig hallgatják, míg úgy nem gondolják: megtanulták a leckét. Kitudja, talán ebben is van igazság.

 

De amiben tutira van, az a pszichológia, ugyanis ez egy jelenség. Angolul earworm (fülféreg) szóval illetik, magyarul viszont dallamtapadásnak mondják. A kutatások szerint ez a jelenség az emberek 90%-át érinti heti szinten.  A legérdekesebb viszont az, hogy a mai napig nem lehet tudni pontosan azt, hogy mi idézi elő. A 2010-es években összegyűjtötték azokat a zeneszámokat, amik huzamosabb ideig megragadtak az emberek fejében. A közös többnyire mindegyikben az egyszerű szöveg volt, az érdekes ismétlődés vagy dallamvezetés. De igazából teljesen egyedi, hogy kinél mi okoz dallamtapadást. Főleg azok szoktak, amelyek valamiféle érzelmi reakciót váltanak ki az emberből. Meghatódnak rajta, felidézik egy régi szerelmüket, a gyerekkorukat, a múltjuk egy szomorú vagy örömteli pillanatát, tehát tudják mihez kötni.

 

Az igazság az, hogy sokkal könnyebben tudunk megjegyezni egy zeneszámot, mintsem egy képet. A zeneszámot a tempójával, ritmusával jóval egyszerűbben tudjuk megjegyezni. Ezért is van, hogy akár egy emlék felidézésénél előbb jut eszedbe, milyen dal szólt a rádióban, például mikor először megcsókolt a párod, semmint az, milyen ruhát viselt. Egy kép során inkább részletek maradnak meg, színek, tárgyak vagy azok helyzete, míg a zeneszámból nem tudsz ilyet kiragadni így az egész megmarad. Persze ebbe könnyen beleköthetnek azok, akik azt mondják, hogy de ők vizuális típusok és jobban megjegyzik azt, amit látnak.

 

dallamtapadas 03

 

 De evolúciós szempontból is inkább auditív típusúak az emberek. Amikor őseink elmentek vadászni sokszor arra hagyatkozhattak, amit hallottak, semmint arra, amit láthattak. Vagy éjszaka, amikor semmit sem láttak, olyankor is a fülükre támaszkodtak. Tehát akkoriban a dallamtapadás az életbemaradásukat vagy az ebédjüket jelenthette. Lehet, ma már ez nem így van, de attól még nem haszontalan, hiszen azonkívül, hogy jó kedvre deríthet bennünket, fejleszthetjük vele a memóriánkat vagy éppen a nyelvtudásunkat. Nem véletlenül tanácsolják az idegen nyelveket tanulóknak, hogy hallgassanak olyan zenét, amilyen nyelven szeretnének tanulni.

 

Na, de kérdés: mit tehetsz ellene? Ha már halálosan eleged van a legújabb slágerből? Tereld el a figyelmedet. Sajnos nincs más lehetőséged. Illetve az, hogy türelmesen kivársz. Próbálj meg olvasni, más zenéket hallgatni, filmet nézni, beszélgetni. Jól tudod, hogy nem halálos az idegeidre nézve, hiszen előbb-utóbb továbbáll…

 

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Te tudsz titkot tartani? – Talán igen, de közben belerokkansz!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!