Remélem, átmegyek a vizsgán. Remélem, megkapom az előléptetést. Remélem, feleségül vesz. Remélem, teljesül az álmom. Remélem, rendbe jön az anyagi helyzetem. Remélem, meggyógyulok. Lépten-nyomon remélünk. Egyszerűen nincs olyan területe az életünknek, ahol ne jönne jól egy kis remény. De valóban jobb lesz az életünk attól, hogy reménykedünk? Lehetséges, hogy csak ártunk vele magunknak?

 

 

remeny 01

kép: unplash.com

 

A remény kellemes érzéssel tölti el a legtöbb embert. Hitet és erőt ad nekik. Egy szebb jövő, helyzet ígéretét. Reménykedünk abban, hogy valami összejön, jobb lesz. Ez visz minket előre a mindennapokban, ez a lendületet. Emiatt viseljük el a nehézségeket, küzdünk kitartóan és dolgozunk keményen, mert úgy hisszük: célba fogunk érni. A remény motivál, az a mi benzinünk, ami berobbantja a fogaskerekeket és mozgásba hoz bennünket. A remény éltet és fényt hoz a legsötétebb helyzetekben is, amikor mások vagy a körülmények esetleg azt sugallják: add fel, vesztettél.

 

Mikor legutóbb ilyen kilátástalan helyzetben voltál, te feladtad? Továbbmentél és győztél? Vagy továbbmentél és vesztettél? Mert a kérdés adott: honnan kellene tudnunk, mikor van értelme a reménynek és mikor nincs? Hiszen szép dolog mindig remélni. Remélni, hogy véget érnek anyagi problémáink, hogy az alkoholista párunk leteszi a piát, hogy megvalósul az álmunk és sikeres üzletasszonyok leszünk. Egyértelmű, hogy van, amikor a dolgok rajtunk múlnak, hogy mennyi erőt fektetünk bele. Megdolgozunk azért, hogy sikeres üzletasszonyok legyünk vagy csak reménykedünk? Teszünk azért, hogy ne legyenek anyagi gondjaik, hogy a párunk letegye a piát vagy csak csendben várunk és remélünk?

 

Aztán ott van az érem másik oldala. A túlzott remény. Mivelhogy nagyon is túlzásba lehet vinni. Ahogy a túlzott pesszimizmus, úgy a túláradó optimizmus is lehet veszélyes. Jó példa erre az, aki szerencsejátékozik. Elvesztett egy halom pénzt, de még a tízedik körnél is azt hiszi, még van remény. Már tényleg a gatyáját teszi fel rá, az utolsó vagyonát, mert nem képes leállni. Képtelen elhinni, hogy nincs remény. Ugyanígy lehet ezzel az is, aki súlyos beteg és azt hiszi, orvosi segítség nélkül is meggyógyulhat. Vagy aki képtelen belátni, hogy a párja ön- vagy közveszélyes. Igen, valóban igaz, hogy a remény hal meg utoljára és a legtöbben két kézzel kapaszkodunk is belé. Néha olyannyira, hogy maga a reményünk taszít minket a pokolba. A kényszeres hinni akarásunk, hogy képtelenek vagyunk belátni a saját hibánkat vagy másét, egyáltalán szembenézni a valósággal.

 

remeny 01

 

Ettől függetlenül a remény kétségkívül jó dolog. Nagyon sok ember bebizonyította már, hogy a reménynek köszönhetően gyógyultak meg vagy érték el a céljaikat. Pontosan tudták mit akarnak, átgondolták a lehetséges buktatókat és veszélyeket, majd készen álltak arra, hogy küzdjenek és nem a sült galambot várták az ölükbe. Nap, mint nap a szemük előtt lebegett a céljuk, úgy keltek fel, hogy tudták, miért küzdenek, miért kell épp annyit szenvedniük. Elképzelték, milyen is lesz, mikor célba érnek, mit éreznek majd, mit gondolnak, mit mondanak. Ez pedig annyi örömöt és hitet adott nekik, hogy képesek voltak folytatni az útjukat. Azzal, hogy vizualizálták vágyaikat, reálisabbá és elérhetőbbé tették maguknak. Majd mikor célt értek, megosztották másokkal is a tapasztalatukat, hogy megerősítsék az embereket abban, történhetnek csodák és megéri küzdeni.

 

A remény megnyugvást adhat, oldja a szorongást és a feszültséget, mert elképzeljük a szebb jövőt, a lehetséges pozitív kimenetelt. Ugyanakkor a remény megtaníthat bennünket koncentrálni, erőt gyűjteni, pozitívan szemlélni a helyzetünket. Úgyhogy a remény nemcsak arra való, hogy hangoztassuk kívánságainkat, hanem fogódzkodót ad az elérésükhöz. Nézz meg egy olyan embert, aki reménykedős típus, aki mindig hisz abban, hogy jobbra fordul a helyzete és a legsötétebb percekben is képes pozitívan látni a helyzetét. Az ilyen emberek nemcsak boldogabbak, de sokszor sikeresebbek is.

 

remeny 02

 

Majd nézz meg valaki olyat, aki nem remél. Aki inkább annak a híve, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni, jobb elengedni. Aki könnyen lemond és beletörődik a helyzetébe. Azok, akik szerint a remény felesleges és nem hisznek az erejében, gyakran boldogtalanok, savanyúak és másokat is lehúznak. Míg a reményteljes ember szeret másokat is motiválni, lelket önteni beléjük, egy nem reménykedő típusú ember inkább lehúzza őket. Persze nem gonoszságból, inkább elővigyázatosságból. Ne reméljenek, inkább cselekedjenek vagy engedjék a hajót elmenni, így nem esnek pofára.

 

Talán ők sem voltak mindig ilyenek, csak annyi csalódás érte őket, hogy feladták a reménykedést. Inkább nem remélnek, hiszen ha nincs remény, akkor csalódás sincs. Ez egy önvédelmi mechanizmus. Pedig a remény egészséges mértékben tényleg jó és bizonyos keretek között „csodát” is tehet. A jelek szerint valóban többre viszik és jobb az életük azoknak, akik őszintén remélnek.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Életveszélyes is lehet a mosolygó depresszió – Talán téged is érint!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!