Bárcsak visszamehetnék a múltba, akkor minden más lenne! Talán már te is hangoztattad ezt vagy ismersz olyat, akitől gyakran hallani. Mert nem bír továbblépni és talán nem is akar. Csakhogy aki a múltban éli az életét, az lemarad a jelenről, az életről és arról, hogy boldog legyen. Azzal senki sem tett jót még magának vagy másnak, hogy a múltban élt.

 

 

elengedni a multat 01

kép: freepik.com

 

Persze biztos vannak, akiknek nem okoz gondot. Megrándítják a vállukat és annyi, már tovább is léptek. De sajnos nem mindenkinek megy ilyen könnyen. Sokan még évek múltán is rágódnak egy-egy eseményen. Még mindig úgy él bennük a történtek, mintha tegnap lett volna, még mindig sértve érzik magukat. Azon jár az eszük, mit kellett volna másképp tenniük. De van értelme újra meg újra azon mélázni „mi lett volna ha” ?

 

Néha igen. Megvan a helye és az ideje. Nem az a cél, hogy soha, egyáltalán ne gondoljunk a múltra. Fel kell eleveníteni a régi szép emlékeket és olykor azokat is, amelyekre kevéssé vagyunk büszkék vagy egyenesen félünk tőlük. Mivel így tanulhatunk és fejlődhetünk. Igen, kell néha a múlton agyalni ahhoz, hogy rájöhessünk mit és hol rontottunk el. De ezenfelül nem kellene állandóan a múlton rágódni. Ami történt megtörtént, nem lehet rajta változtatni. És ha kicsit is hívő vagy spirituális az ember, akkor képesnek kell lennie belátnia, hogy minden úgy történt, ahogy lennie kellett. Még ha sokáig nem is látjuk az értelmét.

De az, hogy örökösen azon rágódsz, mi tettél, mondtál volna másképp, mennyi lehetőségről maradtál le és mennyire boldog voltál akkor, de most nem, az csak megbetegít. A stressz, a szorongás depresszióssá tehet, és más megbetegedésekhez vezethet. Akkor van értelme? Nem tudsz rajta változtatni és még bele is betegedsz? Ostobaság!

 

elengedni a multat 02

 

Érthető, hogy fáj, hogy zavar és piszkálja a csőrödet. Valahol jól esik azzal kínozni magad, hogy elképzeled mi lett volna és legalább egy rövid ideig abban a valóságban lehetsz, ami inkább kedvedre lenne. Csakhogy ez nem egészséges. Minél több időt vagy ott, annál kevesebbet itt. Ugyanúgy el fogod szalasztani a lehetőségeket, a fontos és a szép pillanatokat. Tönkre megy az új kapcsolatod, ha még mindig az exeden rágódsz vagy elfordulnak tőled a barátaid, ha bezárkózol depressziózni. Vagy ha mindenért a szüleidet, a testvéreidet okolod, ne csodálkozz azon, hogy megmérgezed a kapcsolataidat.

 

 A múlt gúzsba köt téged és megfélemlít. Miatta nem bírsz majd újra bízni és szeretni, hinni magadban és megragadni a lehetőségeket. A múlt egy kérlelhetetlen árnyék mely mindenhová elkísér és emlékeztetni fog téged a történtekre. Hiszen te adtál rá engedélyt neki.

 

Talán mert szenvedni akarsz. Azt hiszed megérdemled, hogy minden nap emlékezz arra, hogy felelőtlen voltál, hibáztál és emiatt mást ért kellemetlenség vagy elveszítettél valakit. Vezekelni akarsz a tetteidért. Vagy valamiért bebeszélted magadnak, hogy elhagytad a partnert, aki jó volt hozzád és szeretett, és ezért szándékosan emlékezteted magad rá. Megérdemled, hogy most ne légyél boldog.

De olyan is van, hogy valaki kényelemből vagy félelemből nem engedi el a múltat. Annyira pocséknak érzi a jelenét, hogy szívesebben menekül vissza a régi időkbe, ahol minden szép és jó volt. Fél attól, hogy elengedje, szembenézzen azzal, hogy elégedetlen a jelenével. Azt hiszi, úgy sem lesz jobb vagy bátortalannak érzi magát ahhoz, hogy változtasson. Ugyanakkor azért is fél, mert akkor úgy hiszi, végleg lemond arról, hogy visszajöjjön a partnere, hogy boldog legyen, hogy rendbe hozza a dolgokat. Logikai bukfenc, nem igaz? Mivelhogy nem a múltban van a kulcs, hanem a jelenben. Ez az egyetlen fontos különbség a múlt és a jelen között. A múlton nem lehet változtatni, a jelenen viszont igen.

 

elengedni a multat 03

 

A szenvedésed erőt ad, mert kitölti az életedet, leköti a figyelmedet. Csakhogy ezzel együtt nem éltet, hanem elvesz és bebörtönöz, nem pedig felszabadít.

 

Gondolj bele, micsoda abszurdum! Talán az a bajod, hogy elvesztegetted az életedet, elpazaroltad a tehetségedet, az idődet és most is azt teszed, amikor ezen rágódsz! Hamarosan még jobban bánkódhatsz amiatt, hogy elment melletted az élet, mert azzal töltötted, hogy panaszkodj és emlékezz. Pedig sosincs túl késő ahhoz, hogy változtass. Még mindig megvalósíthatod önmagadat és lehetsz az, aki lenni szeretnél. Még élhetsz olyan életet, amilyenre vágysz. A kérdés az, mennyit vagy hajlandó érte tenni. Mert ha csak kuksolsz a kanapén ülve és nosztalgiázol, az kevés. De ha hajlandó vagy onnan felállni és tenni, megkaphatod azt, amire vágysz.

 

Ám előbb le kell tenned a csomagjaidat. Ideje elengedni a múltat és megbocsátani önmagad és másoknak. Adj magadnak új életet és mondj le a szenvedni akarásról, a bűnhődésről. Engedd el végre az álomléggömböket és építs valódi várakat. Te nemcsak a múltad vagy. Az csupán egy részed. Maga vagy a jelen, tele lehetőséggel. Az legutolsó hajó akkor megy el, ha már meghaltál! Ne arra várj!

Ha pedig úgy érzed, képtelen vagy erre egyedül, semmi gond! Sokaknak nehezebben megy az elengedés. Ebben az esetben ne szégyellj szakértőhöz fordulni. Hidd el, nem te vagy az egyetlen és egy jó szakember segíthet megszabadulni a terheidtől! Amennyiben igazán szeretnél ismét szabadon lélegezni, nem kérdés, hogy legyőzöd az esetleges büszkeségedet vagy aggályaidat és felkeresel egyet!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Halálosan unom már, hogy mindenki csak azt fújja „engedd el!”

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!