Te is gyakran azt tapasztalod, hogy segítesz másoknak és cserébe mindig beléd rúgnak? Néha még egy köszönömöt sem kapsz és halvány lila jele sincs annak, hogy hálásak lennének? Vagy talán az még hagyján, azért csak-csak megköszönik, de mikor te vagy bajban, te szorulnál segítségre, hátat fordítanak? Talán te is érzed, hogy itt valami nem stimmel és valaki rosszul csinál valamit… a kérdés az, hogy te vagy ők?

 

 

segitesz cserebe beled rugnak 01

kép: youtube.com

 

Vannak, akik álszentségből, hogy jobb embernek tűnjenek, mások pótcselekvés gyanánt, és akadnak olyanok, igazán, szívbéli jóságból szeretnének másoknak segíteni. Mert ezt diktálja a hitük, a lelkiismeretük, a szívük és valóban jobban érzik magukat már attól, ha legalább egy kicsikét segíthettek másnak.

 

 

Csakhogy nagyon sokszor hallani azt, hogy ők segítettek, önzetlenek, jófejek voltak és cserébe csak beléjük rúgtak. Utána bambán néztek és hogy Ábelt idézzem, azt kérdezték: De miért?

 

segitesz cserebe beled rugnak 02

 

Mit rontottak el? Mit nem csináltak jól? Nem áll össze a kép a fejükben, nem logikus a dolog. 1. Én segítek, szívességet teszek neki, útbaigazítom és cserébe elküld melegebb éghajlatra. 2.  Jófej voltam, szívből tettem, amit tettem, de meg sem köszönte. Na, és hogy teljes legyen a dolog, itt a 3. verzió: Segítettem neki, mikor szüksége volt rám, de ő nem jött nekem segíteni és szarban hagyott.

Az 1-es verziónál számolnunk kell egy bizonyos eshetőséggel: Az illető nem kért a segítségünkből. Anélkül segítettünk neki, hogy meg se kérdeztük, van-e rá szüksége. Úgy adtunk neki tanácsot, hogy nem kérte. Egyszerűen felülbíráltuk az igényeit és csak cselekedtünk. Persze vannak helyzetek, amikor ez jól jön, elvégre, ha látjuk, hogy valaki fejére rá fog esni a tégla, akkor jó, hogy nem ácsorgunk a tökünket vakarászva, hanem szólunk neki, hogy vigyázzon vagy odébb lökjük. De bizonyára nem minden nap mentünk életeket, kivéve persze, ha az a foglalkozásunk.

 

Általában ezek teljesen hétköznap esetek. Kéretlen párkapcsolati tanácsokat osztogatunk, meg akarjuk mondani a másiknak hogy éljen, mit tegyen, mert szúrja a szemünket, hogy valamit rosszul csinál és úgy hisszük, mi tudjuk a tutit, talán azért, mivel már megtapasztaltuk azt, amin éppen ő megy keresztül. Lehet, hogy így van. Csakhogy akkor sem avatkozhatunk bele mások életébe, főleg nem önkényesen. Nem dönthetünk, nem élhetünk helyettük. Úgyhogy van, mikor jogosan küldenek el bennünket melegebb éghajlatra. Tudom, nehéz csak úgy magára hagyni valakit, hadd csinálja, amit akar, pláne, ha egy szerettünkről van szó. De hinnünk kell abban, hogy elég erős és képes egyedül boldogulni, illetve tanulni a hibáiból. Nem foghatjuk folyton a kezét. Tehát, mielőtt legközelebb magadtól cselekednél, a problémához mérten, előbb legalább kérdezd meg, segíthetsz-e és bármit is válaszoljon, fogadd el.

 

De kalkulálni kell azzal is, hogy van, akin nem lehet segíteni. Akármennyire is szeretnél. Lehet, hogy azért, mert túl csökönyös, akaratos vagy egyszerűen beteg és nem látja be helyzete, tetteinek a súlyosságát. Az ilyen embereken nem neked feltétlenül kell segítened, sőt: talán nem is tudsz. Hagyni kell őket, hogy a maguk útját járják vagy szakemberre kell bízni őket. Mert ha éppen a Pokolba tartó vonaton ülnek, te is csatlakoznál csak azért melléjük, mert azt érzed helyesnek? Ha igen, miközben ott ülsz a vonaton, gondolkodj el azon, hogy a többiek, akiknek meg te vagy fontos, mit fognak hozzá szólni.

 

segitesz cserebe beled rugnak 03

 

Nem azt mondjuk, hogy légy önző vagy zárkózz el és szarj a világra, mert az sem megoldás. Sőt, az nem épp előnyös döntés, mikor úgy vagy vele: mostantól csak magammal foglalkozom, senki más nem érdekel. Már így is túl sok ilyen közömbös, rideg ember van, akik viszont szemrebbenés nélkül hagyják, hogy az előbb említett tégla ráessen a másik fejére. Talán azért, mert mizantrópok, vagy mert ők is elszenvedtek már nem kevés csalódást.

 

De ez, hogy betonfalat húzol magad köré, nem lehet opció. Méghozzá azért nem, mert rosszul fogsz járni vele. Lehet, hogy az a fal biztonságosnak tűnik, ami megóv attól, hogy mások kihasználjanak, bántsanak, összetörjék a szívedet. Ám az a fal távol fogja tartani a szeretetet is. Képtelen leszel közel engedni mást magadhoz és befogadni a feléd áradó szeretetet. Lemorzsolódnak a meglévő kapcsolataid, mert nem fogsz tudni bízni, hinni az emberekben, mindenkire gyanakodni fogsz. Nekik is fájó lesz, hogy így érzel irántuk és lehet, hogy küzdeni fognak érted egy darabig, de utána lemondanak rólad.

 

Lehetsz te akármilyen kőszívű, szeretetre, emberi társaságra mindenkinek szüksége van. Különben roppant magányos és keserű ember leszel. Különben bele fogsz betegedni a magányba, meg fogja mérgezni testedet és lelkedet a keserűség.

 

Persze az ellentétébe is könnyen bele lehet betegedni. Ha segítesz másoknak és cserébe csak megbántanak. Mert tegyük fel, hogy valóban a jó szándék vezérel és nem erőlteted rá másokra a segítségedet. Mégsem köszönik meg. Erre azt mondják, ha a köszönömre meg a hálára vágysz, ne is akarj segíteni. Akkor az nem önzetlen tett. De persze az illem úgy kívánná, hogy ettől még az illető kifejezze háláját. Csakhogy sokan természetesnek veszik a segítséget. Akár rokon, akár azért, mert barát, de talán még egy idegen is. Ha számukra természetes, nem is fogják megköszönni. Elvárják, hogy segíts.

 

segitesz cserebe beled rugnak 04

 

Végezetül azt sem hagyhatod figyelmen kívül, hogy talán olyan embereknek segítesz, akik esetleg érdemlik meg. Nem mindjárt azért, mert gonoszak. Csak nem értékelik. Önzők. Elvárják a segítséget. Ők persze, hogy nem fognak a segítségedre sietni, mikor te leszel bajban. Márpedig innen ismerszik meg a jó barát is. Rengetegen megjátsszák, hogy azok, csak azért, hogy előnyökhöz jussanak, de mikor igaz barátként kellene fellépniük, nincsenek sehol.

 

Mi lenne a megoldás a problémára? Segíts az embereknek, ha ezt látod jónak, vagy erős indíttatásod van rá. De sose avatkozz az életükbe önkényesen. Viszont ez esetben vállald is a kockázatot, hogy időről-időre becsúszhat pár olyan, akik nem lesznek hálásak neked és még meg is bántanak.  Ha te képes vagy ezt magadban leüzletelni, hogy jól van, segítettem, nem érdemelte meg, sebaj, legalább tettem valami jót, akkor rendben van. Ám ha inkább azt mondod: remek, én segítettem, és újabb fenékbe rúgást kaptam, elegem van belőle, akkor viszont baj van. Ne szenvedj feleslegesen. Hogyha fáj az, hogy adsz, akkor állj le. Mert a sok önzetlenségbe is bele lehet rokkanni… hiába, nem mindenki Teréz Anya, valahol érthető a természetes vágy, hogy várnánk cserébe egy kis szeretetet vagy alkalomadtán segítséget. Nem baj, ha te is így vagy vele. De akkor legalább ismerd el a korlátaidat és a céljaidat! Vagy válogasd meg, kinek segítesz. Nem feltétlenül kell mindenkinek. Úgyis maga a segítség számít, nem a mennyiség. Segíts másoknak annyit, amennyit tudsz.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

A rabszolgának nem jár megbecsülés? Csak legyek hálás azért, hogy fizetsz?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!