A múlt néha a minden, a jelen pedig a tripla semmi, ha pókert játsszunk az élettel, akkor valószínűleg így lehetne helyesen megfogalmazni. De a valóság nem egy kártyajáték; nem lehet ki-, és beszállni az ember kénye-kedve szerint. Nem húzhatod magad után a másikat, mint egy rongybabát, és nem is lökheted félre, ha neked éppen nincsen rá szükséged.

 

multad rabja 01

Kép: vix.com

 

Igen, jönnek és mennek az emberek az életünkben, és igen, lesznek, akikhez így vagy úgy, de közünk is lesz, és igen, van olyan is, hogy Isten olyat mér ránk, amitől nem kapunk levegőt, és azt se fogjuk tudni, hogy merre tovább. De a múlt sérelmeit ott és akkor kell feldolgozni, ahol a trauma megengedni a törődést, de nem adhatjuk rá egy másik személyre, még csak nem is takaródzhatunk azzal, hogy "amiatt, ami történt, mi már nem bízunk soha többet meg senkiben." Nem, nincs ilyen.

 

Érezhetjük, sajnálhatjuk is magunkat, de nem korlátozhatja be az, amit a múltban átéltünk, a jelenünkben létrejövő kapcsolatainkat. Nem kapaszkodhatunk foggal-körömmel a csalódásba. Nem függhetünk a fájdalomtól. Nem kérdezhetjük évekig, hogy miért, ha közben nem ragadjuk meg azt, amit a sorstól kapunk. Mert, ha valamit elveszítünk, azt duplán vissza is kapjuk: akkor és ott, amikor megértünk rá. Lehet, hogy teljesen más lesz a körülmény, a helyszín, a személyek körülöttünk, de nem is ez számít. Hanem hogy visszakapjuk a rossz dolgokat, jóba átültetve.

 

A múlt traumáját nem lehet élve eltemetni, ez tény. De nem is kötheted a hátadra, hogy akkor mostantól te velem maradsz, és kész. Nem mondhatod meg a problémának, a mumusodnak, hogy mikor mit csináljon, és meddig tegye azt, amit tesz. Ezt nem te irányítod, sőt, mondok valamit: nem irányítasz, és nem is birtokolsz semmit sem. Ahogy senkit sem. Meg kell érteni, hogyha egyszer kialakul egy trauma, akkor annak utána sosem lesz vége. Lehet, hogy nem azonnal kell vele törődni; lehet, hogy később jön el a feldolgozás ideje, de el fog jönni. Addig pedig mit tehetsz? Semmiképp sem azt, hogy begubozol, és nem engeded meg a jelennek, hogy elhozza számodra a valóságot, a boldogságot, a jövő lehetőségeit.

 

multad rabja 02

 

Nem teheted meg, hogy a pohár aljára tekints, mert azt hiszed, az alkohol segít legalább pár órára felejteni. Nem teheted meg, hogy élőhalott-üzemmódban élj tovább csak azért, mert történt valami a múltadban, ami szar, ami még feldolgozásra vár.  Nem teheted meg, hogy a múltad rabjává válj, hogy ő irányítson téged, és ne te őt. Nem teheted meg, hogy lehajtott fejjel azt mondd, hogy képtelen vagy a szeretetre, mert eddig mindenki átvágott, akit tényleg szerettél. Eddig. De ha nem adsz esélyt a jelennek, akkor mit vársz tovább az élettől? Ha csak levegőt veszel és dolgozol a jelenlévő életedben anélkül, hogy valóban jelen lennél, akkor mit vársz? Ha befogod a szád, a kukába hajított a szíved, és távolra esel az emberektől akkor is, mikor közel vannak, akkor mégis miben reménykedsz még az élettől? Ha a saját magad által felépített falat már senkinek sem engeded átlépni, akkor mégis mi a valóságod? A bizalmatlanság, a hitetlenség, és a vég várása? Így mennyire éri meg az, hogy élhetsz?

 

A múlt nem a jelen, és a jelen nem a múltad. Az, hogy a múlt miatt van jelened, és aztán majd jövőd, nem egyenlő azzal, hogy a múlt és a jelen összefonódik kézen fogva a Dunaparton. Elválaszthatatlanok igen, de nem mindenáron: nem foghatod a múltra, hogy miatta nem vagy jelen, mert ez a saját magad hibája, nem pedig azé, amiért önpusztítósat játszol. Mert, amikor csak monotonan, minden érzelem és impulzus nélkül éled az életed, az önpusztítás. Magadat teszed tönkre vele, nem mást, vagyis tudod mit? Azt is tönkre vágod, aki megpróbálna szeretni téged. Nem hitetheted el a talánt, amíg belül egy kicsit is azt érzed, hogy félsz. És nem, nem a félelem érzésével van a probléma, mert a félelem az élet része, mindig úgy vallottam, hogy amitől az ember retteg, arra kell mennie, mert csak az hozza ki belőlünk az igazi gyengét, ami valójában jelent is valamit a számunkra. Onnan tudod, hogy szeretsz, hogy meztelenebb vagy a meztelennél is; engeded, hogy a másik lássa a könnyeid, a harcaid, a rosszabbik éned is, amikor idegösszeomlást kapsz az utca kellős közepén, és pont abban az utcában, ahol éppen az lakik, aki az egyetlen a jelenlegi helyzetben, aki visszafoghatna a 160°-ról.

 

multad rabja 03

 

Nem teheted meg, hogy a múltad csalódásai nyerjenek. Főleg akkor nem, amikor a jelenben mindent megkaphatnál, ami kihúzhatna a szarból, csak ki kéne nyitnod a szemedet. Nehéz hinni, bízni, és feltápászkodni a zombi-üzemmódból? Igen, iszonyat nehéz újraéledni, ha egyszer már belesüppedtél a mélybe, de aki képes a lehetetlenre is, az az ember. Ahogyan nemet mondd az életre, úgy arra is képes, hogy újra igent mondjon. Nem teheted meg, hogy a csalódások és a düh és a kilátástalanság, meg az üresség élve eltemessen téged. Nem teheted meg, hogyha valaki a kezét nyújtja, te a saját egódat válaszd helyette. Vagy tudod mit? Bármit meg lehet tenni, csak arra próbálj gondolni, hogy nem hiába maradtál a Földön. Lehet, hogy rengeteg szart kaptál a sorstól, de egészen biztos vagyok benne, hogy legalább fele annyi jót is, aminek a felét még észre sem vetted. Lehet a múltba ragadni, és végig asszisztálni az életed a halálodig úgy, hogy lelkileg meghaltál, a kirakatod mégis tökéletesnek tűnik, csak attól még nem lesz igaz.

 

Fogadd el a trauma megjelenését, és azt is, hogy majd akkor fogsz vele törődni, amikor ő megengedi, de addig is emelkedj felül és mutasd meg Istennek, hogy bármilyen akadályt eléd gördíthetsz, nem fog tudni megállítani téged. A traumából tanulhatsz, sirasd majd akkor, mikor fel kell dolgozni, viszont addig lépj bele a félelembe. Engedd meg, hogy a szíved vezéreljen, a belső hangoddal együtt. Nem teheted meg a vegetálást: túlságosan értékes vagy a feladáshoz.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Fel lettünk készítve a problémákra, na de a boldogsággal mi lesz?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!