Te is gyáva vagy? Mielőtt megsértődnél a feltételezésen, tudd, hogy ha a válasz igen, akkor a többséghez tartozol. Még akkor is, ha ezt így még sosem mondtad ki, mert nem is tudatosult benned igazán, pedig az egész életedet meghatározhatja ez az érzés és az ebből fakadó következmények. Bátorság nélkül ugyanis nem fogsz messzire jutni.

 

rettegsz vagysz mersz 01

Kép: twitter.com

 

Van egy barátnőm, aki amikor rájött, hogy a mindössze pár hónapos házassága hiba volt, azonnali hatállyal kilépett belőle és megingathatatlan is maradt ebben a döntésében, pedig igen vegyes módszerekkel próbálták eltéríteni tőle. Aztán amikor rájött, hogy az egyébként menő és jól fizető munkahelyén már nem talál örömet a mindennapi feladatvégzésében, akkor továbbállt, pedig nem várt rá új lehetőség, viszont életében először akart tartani pár hónap szünetet a napi taposómalomban, amíg kitalálja, hogy merre tovább. Miután hitelre vásárolt lakását egyre nehezebbé vált fizetnie, úgy döntött, eladja, így csökkentve magán a nyomást és egyúttal biztosította azt is, hogy ne kelljen a magas törlesztőrészlet miatt megalkuvónak lennie az álláskeresésben.

 

A környezete velem együtt minden fent felsorolt lépését tátott szájjal figyelte és értetlenkedett, hogy ezt mégis hogy lehet? Csak úgy bele a világba, egyik pillanatról a másikra, B opció nélkül, „ugrálni” a bizonytalanba? Pedig igazság szerint semmi bonyolultat nem tett, csak amikor állandósult a diszkomfort érzés benne egy helyzettel kapcsolatban, akkor lépett, ahelyett, hogy kifogásokat keresett volna, hogy miért lenne érdemesebb inkább maradni a megszokott rosszban. Hördülj fel nyugodtan, ahogy én is tettem anno, hogy jó, jó, de én nem vagyok ilyen merész! Amennyiben te is így reagálsz az ilyen tettekre, akkor jobb, ha mielőbb megbarátkozol a gondolattal, hogy a bátorság döntés kérdése! Aki mer változtatni, akkor is, ha nem látja teljesen tisztán, hogy mi lesz utána, az nem félelmek nélkül született ember, hanem egyszerűen abból fakad a bátorsága, hogy szembe mer nézni az ijesztő dolgokkal és adott esetben a döntéseivel együtt járó bizonytalansággal is.

 

rettegsz vagysz mersz 02

 

 

Talán ismerős neked a kép, ami engem (is) ábrázolt milliószor: ülsz a telefon fölött és nem mersz elindítani egy hívást, amiből tudod, hogy kiderülhet olyasmi, ami rád nézve rossz hír, változtatni fog az életeden, újabb problémákat hozhat, egyszóval negatív dolog lesz, vagy lehet. Nekem odáig sikerült fejlesztenem ezt a rettegve halogató attitűdöt, hogy már napokkal egy ilyen meghatározó hír kiderülése előtt fő tevékenységemmé a szorongás vált. Mi lesz, ha a legrosszabb forgatókönyv következik be? Csak pörgettem a rémséges események lavináját a fejemben, legtöbbször teljesen feleslegesen. Persze olyan is volt, amikor valóban rossz hírt kaptam, de ilyenkor a bajt még csak tetézte, hogy ekkora már idegileg teljesen kimerültem a több napos rettegésben, így kevésbé tudtam kezelni a helyzetet, amit kellett. Bekövetkezett, amitől féltem? Igen! Bekövetkezett volna akkor is, ha nem aggódom halálra magam előtte minden pillanatban? Igen. Nem nehéz levonni a következtetést, hogy totálisan felesleges volt emésztenem magam, ugyanis semmin nem változtatott, csak gyengébb lettem tőle. Ráadásként ott vannak még az elszalasztott lehetőségek is, amelyeknek megragadásától a félelem tartott vissza, amivel nem tudtam, pontosabban nem akartam szembenézni, így inkább maradtam ott, ahol voltam. Pedig sokkal jobb lett volna továbblépni, még akkor is, ha kicsit homályosnak tűnt, hogy mi is vár rám pontosan azután.

 

rettegsz vagysz mersz 03

 

Visszatekintve, rengeteg jó dolog az életemben úgy következett be, hogy nem igazán mérlegeltem a (rossz) eshetőségeket, hanem egyszerűen csak beleugrottam egy-egy helyzetbe, kapcsolatba, munkába, külföldre költözésbe, utazásba, kínálkozó lehetőségbe. Ezeknél sem maradt ki természetesen az aggódás, mert miután szokatlan gyorsasággal meghoztam azt a bizonyos döntést, totál vakmerőnek és felelőtlennek tűnt a szememben az egész, pontosan addig, amíg egyértelművé nem vált, hogy igazán nem volt mitől tartanom. De ha mégsem így alakult volna? Igen, járhattak volna ezek a lépések rossz következményekkel is, de igen kevés esetben változtattak volna radikálisan rossz irányba az életemen, legalábbis hosszú távon. Kétségtelen elbukhattam volna, és akkor mi van? Megpróbáltam, nem jött be, talán tanultam is belőle és főleg nem fogom még évtizedekig azon törni a fejem, hogy mi lett volna, ha…?

 

Egy életed van, ne éld le gyáván, hidd el, nem fogod megbánni!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Egy év alatt gyökerestül megváltozott az élete - Egy bátor nő sikertörténete

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!