Soma Mamagésát, polgári nevén Spitzer Gyöngyit sokan csak a Megasztárból, illetve figyelemfelkeltő, meghökkentő bulvárhírekből ismerik. Pedig különleges kreativitású és torkú énekesnő, spirituális tanító és gyógyító, és egyfajta híd-szerepet is betölt: összeköti a könnyedséget a mélységgel, a játékosságot a legkomolyabb belső munkával. Vajon ő hogyan látja önmagát és a világot? Erről (is) beszélgettünk.

 

 

"Más lett az utam, mint amit annak képzeltem"

 

Gyógyító vagy, tanító, író és énekes. Volt szerencsém az idei Everness Fesztiválon hallani a koncertedet, ami a maga műfajában világszám. Miért nem beszél erről ország-világ?

Nekem is nagyon nehéz volt szembesülnöm azzal, hogy hogyan terel el az élet attól, amire én gondoltam, hogy szeretném csinálni és hogyan nyitja meg azt, amire sose gondoltam, hogy ennyire az utam. Még nem voltam 30 éves, amikor elmentem egy asztrológushoz, aki belenézett a képletembe és azt mondta, hogy gyógyító, tanító szolgálat áll előttem. És akkor mondtam, hogy persze, persze, a művészeten, a zenén keresztül. Aztán eltelt 6-7 év, és egy másik asztrológus is megcsinálta a képletemet, bepontosított mindent, és ő is ugyanezt mondta. Végül egy harmadik, egészen másik asztrológus is ezt nyomatta, és akkor azt mondtam, hogy hagyok egy hajszálnyi rést elgondolkodni azon, hogy van-e szabad akaratom az elképzelésemet tekintve a jövőre nézve? Én mindig csak abban gondolkodtam, hogy színésznő, énekes leszek, performanszokat és egyéb színpadi dolgokat láttam magam előtt.

 

 

A legtöbben azért „celebként” a Megasztár kapcsán ismerték meg a neved, illetve később sok ezer nőnek tanácsot is adtál.

A Megasztár életem egy meghatározó pontja volt, ahol én megmondó néni lettem, és utána jöttek különféle ajánlatok. Először az egyik legnépszerűbb online női magazin kért fel, hogy szeretnék, hogy ott én valamilyen véleményalkotó legyek. Elkergettem őket, hogy tele van a naptáram, nincs több kapacitásom. Később újra megkerestek, megint elkezdtek nyúzni, megint elkergettem őket. Aztán úgy voltam vele, ha ennyire szívósak, akkor lemegyek a tóra és rámeditálok. És akkor jött, hogy merjek választ adni az emberek kérdéseire. Tudtam, hogy ezért sok-sok bántást fogok kapni, de úgy voltam vele, hogy mindenkinek magánügye, hogy kinek a válaszát, tanácsát vagy a kívülről rálátó véleményét fogadja el.

 

 

Honnan jön ez az érzékenység mások problémái felé?

Valahogy mindig is volt bennem egy szociális érzékenység, anyukám belém kondicionálta ezt, meg öt gyerekből az elsőnek lenni, az is hozza magával. Meg már iskolás koromban is a panaszosok mindig hozzám fordultak, úgyhogy a magam kis ösztönösségével ezt csináltam és elképesztő sikere kezdett lenni. De egy idő után azt vettem észre, hogy már csak ismétlem magam, ezért úgy döntöttem, hogy azon a szép magas olvasottsági számon, amit elértek az írásaim, vagy abbahagyom a tevékenységet, vagy belerakok a továbbtanulásba, önképzésbe energiát, és akkor folytatom. Tulajdonképpen ez azóta is tart.

 

"Sokat számít, ha van egy dr. a neved előtt"

 

Nem gondoltál arra, hogy esetleg valamilyen formális képzést is teszel az ösztönösség mögé?

Úgy történt az iskola kiválasztása, hogy az egyik legspirituálisabb barátnőm említette, hogy a Miskolci Nagy Lajos Király Magánegyetem egy holisztikus egyetem, ami megadja azt, amit az ELTE, de még egy csomó pluszt is. Valóban sokat adott, de hú... az a rengeteg energia befektetés, amit én beleraktam ahhoz, hogy én summa cum laude lettem egy rossz akkreditációt adó intézményben... nos, ma már nem ezt tenném. Ma már elmentem volna a Debreceni Egyetem pszichológia szakára egy rendes akkreditált diplomáért, mert az emberek sznobok és tudom, hogy sokat számít, ha van egy dr. a neved előtt. A szorgalmammal és az eszemmel ezt meg tudtam volna csinálni, de ma már ez nem hív.

 

 

Aztán persze lehet, hogy azzal még jobban eltávolodtál volna a zenétől.

Hú, hát izgalmas volt azzal szembesülni, hogy az említett női magazinnál volt néhány barter munkám és cserébe a Libidó CD-hez kaptam egy csomó reklámot. Ma az inged-gatyádat ráfizeted, ha egy negyed oldalas reklámot szeretnél egy népszerű magazinban. Szóval agyon lett reklámozva az a CD, amire a Somló Tamás barátom is azt mondta, hogy Soma, ez most Magyarország legigényesebb jazz-alternatív zenéje, amit csinálsz. Na most, szénné reklámozva megvettek egészen pontosan 199 darab CD-t, ami nevetségesen kevés szám, miközben a Mamagésa válaszol letöltések pedig az egeket hasították. Tehát az egyik dolog, amit nem akartam, azt folyamatosan képezte le a sors, a másikat pedig radikális módon zárta be. Ez a CD, ami szakemberektől minőségi kritikát kapott, szánalmasan nem kellett senkinek. Így vennem kellett a Sors jelzéseit, hogy „Gyöngyike! Hiába gondoltad azt, hogy a te sorsfeladatod a művészet, lehet, hogy azok az asztrológusok mégiscsak láttak valamit, amit te nem akartál elfogadni és más forgatókönyvet szentelt neked az élet”.

 

"Az én eposzi nevem: Mágikus Felszabadító Somíta"

 

Ebből tökéletesen kitűnik, hogy a te utad a tanítás. Mit lehet tudni a kurzusaidról? Miben segítheti ez egy nő életét?

Hát a férfi életét is. Ha egyetlen szóban kellene megmondanom, hogy mi az, ami engem a legjobban izgat, inspirál, lelkesít, az a felszabadítás. Az egyik táborban például azt játszottuk, hogyha lenne eposzi nevünk, akkor mi lenne az? Eposzi név alatt értem, mint Szép Heléna. Ki kellett állni mindenki elé és hangosan kimondani az eposzi nevünket. Az én eposzi nevem: Mágikus Felszabadító Somita.

Tehát engem az izgat, hogy a zavaros hitrendszerek, a félelmek, a blokkok, a szégyenek, a bűntudatok, a kishitűség alól felszabadítsam az embereket. Több inkarnációs utazáson voltam és voltam parasztlázadást szító, meg néger rabszolgákat felszabadító férfi. A szabadság izgat a legjobban, ugyanis ebből jön a teremtő mágikus erő is.

 

Mit jelent számodra a szabadság?

Aki felszabadult, az szégyentelenné válik. Az én életem célja is az, hogy szégyentelenné váljak. Semmit ne szégyelljek amit tettem, amit teszek, amilyen vagyok, amire képes voltam, mert ez magával hozza azt, hogy meg tudsz magadnak bocsátani, és ez már eleve megindítja az öngyógyító folyamatokat. Gondolj csak bele, hogy mi vagyunk az első generáció, akik a patriarchálisból a szárnyainkat elkezdjük nyitogatni, akik elkezdünk merni levegőt venni. Igen, mi vagyunk azok, akik elkezdhetjük kiegyenesíteni a gerincüket és a szárnyainkat emelgetni. Ehhez viszont rengeteg hitrendszert, beégett, lejárt sztereotípiát, tabut és szégyent le kell dönteni!

 

 

"Uncsi már a szexről beszélni!"

 

A szexualitás terén rengeteg tabut ledöntöttél már.

Eljutottam oda, hogy nagyon unom, amikor szex témáról kell beszélni! Ha most kellene megírni az öt évvel ezelőtt kiadott Tiszta szexet, akkor ez nekem már kín és szenvedés lenne. Uncsi erről beszélni! Csinálni nem! Az más! Uncsi hallani, hogy nőtársaim még mindig mennyire le vannak ebbe blokkolódva, hogy mennyi szégyen, bűntudat és megfelelni akarás van ezen a témán. De most már tudom, hogy eljutottam oda, hogy nem vagyok beletapadva a dologba, hanem felülemelkedve kellő magasságból, alázatból és szolgálatból csinálom. Én élvezem ezt a szolgálatot, meg szeretem csinálni, ráadásul normálisan meg is élek belőle. Ez is hitrendszer, hogy ha szolgálatról van szó, akkor annak, aki szolgál, nyomorognia kell. Nem szeretnék nyomorban élő szolga lenni. Én bőségben, játékban, szórakozásban akarok élni – és élek is.

 

 

 

Az írásaidban folyamatosan jelen van az egyedül töltött idő, az Én-idő megélésének fontossága. Ez miért fontos számodra és miért van erre szükség?

Azért, mert a felnőtt lét kritériumából az egyik a saját magunkkal töltött idő. Azt szoktam mondani, hogy az a nagykorú, aki nem tud és nem szeret egyedül lenni, annak esélye sincs arra, hogy felnőjön. Ugyanis csakis az egyedüllétben és a csendben találkozhatok magammal. És csakis az isteni önvalóm, én magam tudhatom, hogy nekem merre kell mennem. De ahhoz el kell csendesülnöm, ki kell ürítenem magam. És a támogató energiák vagy egyáltalán bármi is csak akkor tud bekerülni, ha előtte ott van az a csend és az üresség. Vagyis azt jelenti, hogy az a rengeteg infó, ami addig bejött, az el kell, hogy kezdjen kirezegni és feldolgozódni. Csak akkor vagyunk képesek tiszta döntéseket hozni.

 

"Összekötöm a celebet, az intellektuelt és a népet"

 

Evezzünk tovább társadalmi kérdésekre, hiszen az olvasók is azt látják, hogy téged erősen foglalkoztatnak ezek a kérdések. Konkrétan a tavaly őszi beszélgetéssorozat kapcsán (A nő, a férfi, a gyermek és Isten), amiből könyv is született, merül fel bennem a kérdés. Ugyanis attól, hogy foglalkozol ezekkel a témákkal, az értelmiség viszolyog, aki pedig téged celebként ismer, az meg nem érti. Hogyan lehet egyensúlyba hozni ezt az ellentmondást?

Nagyon jó ez a kérdés, ugyanis én is pontosan ezt éreztem. Tavaly januárban azt éreztem, hogy egyfajta válaszúthoz érkeztem, úgyhogy pár hétre el kell csendesülnöm, hogy meghalljam, megérezzem, merre tovább. Két fontos dologban kaptam konkrét útmutatást. Az egyikből lett tavaly novemberében a site-om, a másikból idén tavasszal a Félelem nélkül – Az ÚJ NŐ születése című könyv. A site-tal kapcsolatban egyértelműen az az információ jött le, hogy itt az ideje összeszedni magam és összefogni azt a sok embert, akiket az évek (évtizedek) alatt az öngyógyító és önismereti munkám során megismertem és begyűjtöttem. Át kell adnom szerzőtársaimmal együtt azt a rengeteg információt, ami ennek az alvó, gyermekemberekkel teli népnek segíthet. Tudtam jól, hogy ehhez aktiválnom kell az üzletasszony karakteremet, amit eddig nem aktiváltam és ettől nagyon féltem. Ez a karakter egy teljesen másik minőség. És ennek a karakternek a felállítása rengeteg félelemnek a leküzdésével járt. Engem két dologgal lehet kikergetni a világból. Az egyik a műszaki dolgok részletezése, a másik pedig a könyvelési dolgok. Azt is tudtam, hogy ez anyagi ráfordítással fog járni, de azzal is tisztában voltam, hogy én is csak akkor leszek hiteles, ha ebbe pénzt tudok vinni, és később rentábilissá tudom ezt a site-ot tenni.

 

 

 

A másik feladat, ami tavaly lejött, egy négy alkalmas rendezvénysorozat, aminek a címe: „A férfi, a nő szerepe, vágya és árnyéka” volt. A négy alkalom négy fő témája a nő, férfi, gyerek és az Isten volt, és a gender téma nagyszerű szakembereit hívtam el. A végén vettem észre, hogy olyan emberek elhívására csatornázódtam le, meg kerültek be ebbe a könyvbe, akikről én addig nem is tudtam, hogy léteznek. Már jó ideje tudom és érzem, hogy az intellektuel engem lenéz. Ők azt gondolják, hogy én felületes és jópofizó vagyok, keveset tudok, mindaddig, amíg meg nem ismernek. Amíg el nem jönnek egy előadásomra, egy workshopomra, táboromba, kurzusomra. Az intellektuális gőgben szenvedő társadalmi közegnek én nem vagyok elég jó, annak ellenére, hogy semmit nem olvastak, nem néztek, nem hallottak tőlem. Ítélkeznek. Megtapasztaltam, tudom. A népnek meg van egy olyan szintje, ami ez meg nekik túl sok. De azt is éreztem,sőt, tudom, hogy nekem van egy híd feladatom. És ez a híd feladat nem csak ez a könyv. Már most egy híd vagyok. Már most összekötöm a celebet, az intellektuelt, a népet. Van bennem egy erős kiegyensúlyozásra hajlamos képesség és egy tartóoszlop, ami ezt meg tudja tartani. Emiatt is van egy összekötő szerepem. Szóval, eljutottam oda, hogy én nem akarok, csak kíváncsi vagyok, hogy mit akar tőlem az élet és akkor azt csinálom. Azt tapasztaltam, hogy csinálom, és kapom hozzá a segítséget.

 

 

"Spirituális stand upcomedy, amit én csinálok"

 

Nagyon sok előadást tartasz, járod az országot. Említetted a „népet”: az előfordult már, hogy látsz olyan tekinteteket a közönség soraiban, akik még nem állnak készen az önismeret effajta befogadására?

Ez a legizgalmasabb az előadásokban. Az első negyedóra az mindig azzal telik, hogy scannelem a közönséget. Persze miközben bevezetek, azért nevettetek is. Kicsit ez ilyen spirituális stand up comedy, amit én csinálok. Ez fontos, mert oldódnak és nyílnak az emberek. Már az elején mindig kérek fényt a közönségre. Egyszerűen muszáj, hogy lássam a szemüket és az arcukat. Lássam a reakcióikat. Nem csak érezni akarom a rezgésüket, hanem bele is akarok nézni a szemekbe. Egyből látom azt, hogy ki az, aki falja az infót és ki az, aki inkább hátrább dől. És ezt egyszerűen varázslat csinálni. Mindig meg kell találni azt az arányt, hogy aki haladó, az is kapjon infót, meg az is, aki teljesen kezdő kapjon olyat, ami emeli. És ehhez nagyon jó a nevettetés, mert az meg old. Soha nem szabad, hogy a közönség azt érezze, hogy ő kevés vagy nem elég. Ez olyan, mint mikor az általános iskolás nyolcadikos odaáll a másodikos elé és annyit mond: ti még gyököt vonni sem tudtok? Mindenki mellé oda lehet állítani egy fentebb levőt, hogy te még csak itt tartasz? De ettől senki nem fogja jobban érezni magát.

 

 

Sokan talán nyitottak, érdeklődnek, de nem állnak készen a változásra, a tettekre.

A táboromban lévő emberek körülbelül egyharmada visszatérő, és mindig megkérdezem: csináljátok a gyakorlatokat, amiket mutattam? És sokan azt válaszolják, hogy nem. De hát, mondom, panaszkodtál, hogy nincs elég önbizalmad. Akkor miért nem csinálod az önbizalom erősítő gyakorlatot? Hát nem tudom, hangzik a válasz. Szóval ezt nagyon érdekes megtapasztalni, hogy millió dolog rendelkezésre áll az emberek számára és inkább választják a megszokott szart. Pedig minden nap kell tenni azért, hogy harmonikus energikus emberek legyünk. Az ajánlott gyakorlatokat én is mindennap csinálom. Az életem része, mint a fogmosás. Mert megtanultuk azt, hogy a külsőnkért tegyünk, tanuljunk meg tenni a belsőnkért is! 

 

 

Hajósi Péter

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról!

 

 

 

Pin It
Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!