Dia lassan tíz éve külföldön dolgozik. Nem mindig egy helyen. Szereti a változatos helyeket és munkákat. Ám főleg Németországban, Svájcban fordul meg, de megesett már az is, hogy Amerikába ment. A családja és barátai sokszor kérlelik, hogy jöjjön haza, de neki eszébe sincs.

 

 

miert koltozzek haza 01

kép: pinterest.com

 

Nagyjából tíz éve végeztem itthon az egyetemen német szakon. Tolmácsnak készültem és arra gondoltam, előbb kicsit kint dolgozom külföldön, hogy gyakoroljam a nyelvet. Először recepciósnak mentem ki Ausztriába egy szállodába. Fogalmam sem volt, hogy ott ragadok. Annyira jó volt a társaság, a fizetés és a hely. Le is húztam két évet, majd utána még kettőt a német vasútnál és ez így megy évek óta. Megtehetem, hogy csak olyan munkát vállalok, ami tetszik, amit szívvel-lélekkel tudok végezni. Elég jól megszedtem magam ahhoz, hogy tudjak válogatni a munkák között és a legjobb az, hogy kapkodnak utánam.

 

Jók a referenciáim, elégedettek a nyelvtudásommal, de főleg a munkához való hozzáállásom tetszik a főnökeimnek és a kollégáimnak. Mindenütt megkaptam, hogy milyen mosolygós, életvidám, optimista, lelkes vagyok és nagyszerűen végzem a munkámat, bármit is bízzanak rám. Voltam már szállodában gyerekvigyázó, recepciós, kalauz, felszolgáló, barista, rengeteg minden. Egytől-egyig szerettem. És itt van a kutya elásva: szeretem a munkámat, ezért elégedettek velem. Én pedig azért szeretem a munkámat, mert megfizetnek, megbecsülnek és értékelnek. Nem úgy, mint Magyarországon. Tudom, hogy ott is vannak jobb helyek, de nehéz kifogni. Kb. tűt keresnék szénkazalban. Külföldön meg eddig mindig egy héten belül találtam számomra megfelelő munkát.

 

miert koltozzek haza 02

 

Szó sincs arról, hogy külföldön minden csokimázból van és mindenki szivárványt szarik. Futottam már bele kizsákmányoló, rabszolgamunkába, irreális elvárásokkal és munkakörülményekkel, de le is léptem onnan.  Tudom, mennyit érek és van méltóságom. Sokan azt hiszik, fennhordom az orromat, mert külföldön élek és dolgozok. Mivel tudok kényelmesen költekezni úgy, hogy közben spórolok. Azt hiszik, hogy nagyképű lettem, mert megtehetem, hogy három-négy havonta nyaralok egyet valahol, mert nem gondolkodnom azon, mit vehetek meg magamnak és mit nem. Ráadásul a szüleimnek is mindig küldök pénzt és mikor otthon vagyok, mindent én állok, hogy ne a barátaimnak vagy a szüleimnek keljen, mert sokuk nehéz helyzetben van.

 

De elárulom, ugyanaz az ember vagyok, mint régen. Tisztességesen megdolgozom a pénzemért, megérdemlem, hogy arra költsem, amire jól esik. Mindig azt mondom az irigykedőknek, hogy lehet utánam csinálni. Tanulni és külföldre menni. Keményen dolgozni. Mivelhogy igen, dolgozni mindenütt kell, de nem mindegy mennyiért teszi az ember és milyen körülmények között. Én akkor vagyok a leghatékonyabb, ha jó emberek vesznek körbe és a feletteseim megdicsérnek, megbecsülnek. Szerintem ez normális és alapelvárás, nem gondolom, hogy sokat kérek.

 

Tény, hogy hiányoznak a szüleim és a barátaim. Senki nem akart kijönni velem vagy utánam jönni. Megértem őket, hogy nem vágynak változásra, külföldre, mások meg egyszerűen szeretik az országot. De azt értsék meg, hogy én meg mindennek ellenére külföldön szeretek lenni. Rengeteg barátom van, olykor még párkapcsolataim is, bár az igazit még nem találtam meg. Ám ami a pénzen, a társaságon, és az elismerésen kívül kint tart azok az emberek. A külföldi mentalitás. Persze, mindenütt vannak nehéz sorsú meg hülye emberek. Ám többségében akkor is jobbak a külföldiek! Legalábbis én így tapasztaltam. Pozitívabbak, nem panaszkodnak állandóan, mint a magyarok. Elégedettek az életükkel, sokkal nyugodtabbak és kulturáltabbak. Egyszerűen jobban érzem magamat közöttük, mintsem a magyarok között.

 

miert koltozzek haza 03

 

Ha otthon járok, sokszor azonnal el fog a vágy, hogy menjek már vissza. Szeretem az országot és rengeteg jó emlékem kötődik hozzá. De mindenki olyan negatív, elgyötört, és erőszakos. Annyira lehúz ez az ország, hogy mindig megkönnyebbülést jelent visszamenni. Az egészségügyi meg a politikai problémákba bele sem megyek, mert az ország ilyen tekintetben is gyerekcipőben jár. Talán ha fejlettebbek lennénk, jobb lenne az életszínvonal, más lenne a helyzet. Nem sokszor kellett mennem orvoshoz menni, - nem magánhoz - de mikor igen, mindig emberként bántak velem és azonnal segítettetek. Vagy ha ügyet kell intéznem a bankban vagy bárhol máshol, nem fognak idegbajos ügyintézők meg emberek fogadni. Sőt, ha éjszaka kell hazamennem, akkor is sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, mint valaha Pesten.

 

Úgyhogy mindegy mit mondanak, hogy van elég pénzem, ideje lenne hazajönnöm, hogy itt van a  családom, a barátaim és hogy harminchét múltam és otthon kellene kezdeni magammal valamit. Nem akarok. Nem mondom, hogy néha nem jut az eszembe, de hamar le is beszélem róla magam. Túl sok hátrány jut eszembe és túl sok minden szól külföld mellett. Nem zárom ki, hogy egyszer végleg letelepedek valahol, de egyelőre élvezem a lehetőségeimet, hogy sok várost megismerhetek és sok munkát kipróbálhatok. Amíg ilyen rettenetesnek érzem az országot, inkább kint maradok.

 

Dia történetét meséltük el.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Csak azt tudod hajtogatni, hogy szar az élet. De nem tennél ellene!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!