Biztos te is hallottad vagy mondtad már: a magyarok imádnak panaszkodni. Ha versenyt csinálnának a panaszkodásból, tutira a magyarok nyernének. Lehetne mondani, hogy ez egy csúnya sztereotípia, aminek nincs alapja, már csak azért sem, mert mindenki panaszkodik, de legalábbis világszerte rengeteg embernek van oka panaszra és panaszkodnak is. Na jó, de legyünk őszinték... azért valóban sok magyart hallani panaszkodni. Gyakran.

 

 

panaszkodik a magyar 01

kép: pinterest.com

 

„Bal sors, akit régen tép…” szól a mi gyönyörű nemzeti himnuszunk. Egyrészt ilyen borús himnusszal nincs min csodálkozni. Lehetett volna valami lelkes, motiváló, reményt keltő indulónk, de valamiért mégis egy ilyen kesergős, sopánkodós himnuszunk lett. Persze lássuk be, nem ok nélkül. Ha megnézzük a magyar történelemet, akkor azt kell mondani, bőven van okunk panaszra. Sok veszteség ért minket, de ugye híresek vagyunk arról, hogy nagy túlélők a magyarok. Kitartók és akaratosak. Igaz, más országok történelme is hemzseg a veszteségtől a balsorstól, mégis mi vagyunk híresek a kesergésről.

 

Számos oka lehet ennek. A jelenlegi gazdasági, politikai helyzet, amikbe kár is belemenni. A buszon azt hallani, hogy szidják a kormányt, a kocsmában még mindig Trianont siratják. Még mindig mennek a szellemidézések a szabadságharcról, a második világháborúról, a kommunizmusról. Remek stresszkevezető szidni a régieket és dicsőíteni a hősöket.

 

Ám ezek is ugyanúgy érinthetnek másokat, elvégre nem mi állunk a legrosszabbul. Hol van hát a probléma? Talán a mentalitásban…

„Kint voltam két hónapig Cipruson. Elképesztő, hogy mennyire másak a helyiek! Mindenki mosolyog, kedves, barátságos a másikkal. Készek segíteni egy vadidegenek. A saját bőrömön tapasztaltam. Sokszor nem bírtam nem arra gondolni, de jó lenne, ha a magyarok is ilyenek lennének!” – Betti

 

panaszkodik a magyar 02

 

„Görögországban Athénban dolgoztam fél évig. Akkor jöttem rá, hogy szörnyen negatívak tudnak lenni a magyarok. A görögöket is érte nem kevés nehézség, mégsem bizalmatlanok és savanyúak. Nagyon barátságosak, életvidámak. Ők tanítottak meg arra, hogy ha gond van, akkor énekeljünk, táncoljunk és ne keseregjünk, mert azzal senkinek sem teszünk jót, főleg nem magunknak!” – Anett

 

„Londonban élek már vagy egy éve. Eleinte nagyon nehezen ment az átállás, sokat panaszkodtam a helyi barátaimnak. Ők mutattak rá arra, hogy nagyon negatív a felfogásom, mert mindig azt nézem, mit vesztettem el, mi nem jó és nem azt keresem, hogy mennyi mindent nyertem. Az volt a legdurvább, hogy mikor összefutottam más magyarokkal, ugyanezt tapasztaltam. Leültünk panaszkodni arról, hogy milyen szar a helyzet otthon és felidéztünk a történelmünk sötét foltjait. Szóval van abban valami, hogy szeretünk panaszkodni.” - Edit

Évszázadok óta ebben a negatív szellemben élünk. Hajlamosak vagyunk a rosszat látni és azt tartani szem előtt. Lehet, hogy ezt láttuk a szüleinktől, a környezetünktől és egyszerűen hozzászoktunk. Hiszen a panaszkodás és a pesszimizmus egy tanult viselkedési forma. Gondolj csak bele, panaszkodás iszonyatosan ragadós. Ha valaki panaszkodik neked, azonkívül, hogy magadba fordulsz, magad is elkezdesz panaszkodni. Vagy elmondod ma a bánatodat a barátodnak, holnap és szomszédodnak, harmadnap már egy idegennek is. Keresni fogod a lehetőségét, hogy panaszkodj.

 

Kivéve persze, ha gyárilag optimista vagy, esetleg van egy pozitív példád, aki motivál. Ha igazán a jó dolgokat akarod látni, azt is fogod. De ha tudod magadról, hogy olyan magyar vagy, aki sokat panaszkodik, vedd kezedbe az életedet. Nem azért, hogy ne rombold tovább a képünket, hanem saját magadért. Hiszen tudományosan bizonyított, hogy a panaszkodásnak mennyi negatív hatása van a testre és a lélekre egyaránt. Ugye nem akarod megrövidíteni az életedet?

 

panaszkodik a magyar 03

 

Arról nem is szólva, hogy nem mindenki szereti a panaszkodókat. Egy profi panaszkodó lazán elüldözi a pozitívabb lelkű embereket, mert lehúzzák őket. A panaszkodók energiavámpírok és a siránkozással jutnak energiához. Meg figyelemhez és akár potyaszeretetthez, meg egy kis önigazoláshoz. Hiszen ha megfigyeled a panaszkodók táborát, imádnak egymásra rálicitálni kinek van több vagy nagyobb baja. Nem a megoldásra utaznak, hanem a győzelemre. Így legalább nem lógnak ki a sorból, hiszen ha jobban belegondolsz, sokan csúnya szemmel néznek arra, aki nem panaszkodik. Micsoda dolog, hogy neki jó élete van?! Főleg, ha még mesél is arról, hogy neki milyen jó, az már kész dicsekvés. Holott csak büszkék az elért eredményeikre, de hát ilyen ez a mai társadalom.

 

Jó, ne fikázzuk agyon a panaszkodást. Van, mikor megvan a helye. Hiszen ha komoly gondokkal küzdünk persze, hogy beszélni akarunk róla és kell is. Csak éppen nem non-stop, főleg úgy, ha semmit sem teszünk ellene. Nincs rosszabb, mikor valaki sajnáltatja magát, pedig tehetne is ellene.

 

Nem feltétlenül a magyarokkal, hanem az egyénekkel van a baj. Arra kellene törekedni, hogy megtanuljunk pozitívan gondolkodni és nem mindig szidni, hanem őszintén dicsérni és motiválni másokat. Akinek nem inge, az nem veszi magára ennek a cikknek a sorait. Hála az égnek vannak pozitív szellemű magyarok is!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

5 biztos módszer, amivel heteken belül vérbeli optimista válik belőled!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!