Gyerekkorunk óta azt plántálják belénk: a szabályokat be kell tartani. Azt kell tenni, amit a szüleink mondanak. (Tiszta sor.) Az iskolában azt kell tenni, amit a tanár mond. A munkahelyünkön is hallgassunk, mert a főnök szava szent. Mindenütt alkalmazkodjunk, mert az a kulcsa a sikernek. Közben ott vannak a kisebb szabályok…

 

 

tarsadalom 01

kép: pixabay.com

 

Legyen mielőbb egy felelősségteljes munkád és ne csak lézeng meg bulizz. Az élet nem habostorta, nem állhat csak szórakozásból. Sőt, tizennyolc éves korodra már legyenek fix terveid az életeddel kapcsolatban. Menj egyetemre vagy dolgozz! Tanulj vagy keress pénzt. Csak ne lézengj! Mégis mit képzelsz? Hogy majd minden az öledbe pottyan? A két szép szemedért kapod majd a sikert és az elismerést? Hogy anyád és apád örökké el fog tartani és mindig kihúz a szarból? Ne álmodozz ember, hanem térj észre és rakj le valamit az asztal, különben egy büdös nagy csődtömeg leszel és sosem viszed semmire!

 

Légy hasznos tagja az emberi közösségnek! Vagyis ha nő vagy, kutya kötelességed mielőbb férjhez menni és gyerekeket szülni, mert harminc fölött a családos ember az elfogadott. Ha nem teszed, mindenki istentelenül ki fog nézni, összesúgnak a hátad mögött és kiröhögnek, mekkora lúzer vagy, mert erre sem vagy képes!

 

Ha pedig férfi vagy, szerezz mielőbb feleséget és csinálj gyerekeket. A nő legyen házi tündér, a férje, a család legyen mindene, ne karrierről meg utazgatásról álmodozzon. Szingli nőnek lenni gáz! A férfi pedig keressen sok pénzt, tartsa el a családját. Ne legyenek nagy vágyaink, álmaink, érjük be azzal, ami van! Ne ugráljunk a munkák között! Adjunk hálát azért is, ha éppen szar szériánk van. Ne legyünk restek megalázkodni, behódolni, elviselni mindent. A végletekig. Ha csak nem vagyunk kőgazdagok, akik kilóra megvehetnek másokat, egész cégeket munkahelynek vagy akár a diplomáikat, akkor jó volna, ha nem felesleges ábrándozással töltenénk az időnket, mert attól nem leszünk előrébb! De ugyanez a szitu akkor is, ha nem vagy egy istenverte tehetség, akire igazán fényes jövő vár. Átlagember születtél? Sőt, szegény embernek? Akkor sajnos cseszheted a szép reményeket.

 

tarsadalom 02

 

Ezeket és ehhez hasonló dolgokat neveltek belénk. Egy hatalmas kulcscsomót adtak a kezünkbe ahhoz, hogy sikeresen beilleszkedjünk a társadalomba. Mert ez az érdekünk. Mindenkié. Hogy a közösség tagjaivá váljunk. Mint az állatoknál. A csorda csak együttes erővel élhet túl. Azok, akik leszakadnak tőle, elvesznek. Egyedül nem boldogulnak. Ezt sugallják nekünk: egyedül nem boldogulhatunk. Ezért kell, hogy legyen munkahelyünk, családunk, barátunk, életünk.

 

De az még hagyján, hogy a szabályokat belénk nevelik. Azzal együtt a félelmet is. Mi fog történni, ha nem így cselekszünk. Ha nem akarunk beilleszkedni a társadalomba, hogy mind jó munkások, gyerekpottyantó droidok legyünk, akkor lehúzhatjuk a rolót. Kirekesztenek bennünket. Nem kapunk munkát vagy nem fogunk előrelépni. Nem lesz párunk, családunk és egyedül halunk meg. Az életünk semmit sem fog érni, ha nem leszünk a társadalom része. És természetesen soha nem visszük semmire: a társadalom tagjaiként.

 

Egyrészt: csesszék meg, hogy félelmet nevelnek belénk! Milyen dolog ez?! Hogy gondolhatják, hogy bármihez is a kulcs a félelemkeltés? Majd a rettegető kis birkácskák lesznek a jó munkások? Undorító, hogy ennyire próbálják befolyásolni az embereket, átmosni az agyukat. Mindezt miért? Azért, hogy a fejükből kipattant kis világképet megvalósíthassák: egy szép, jól szervezett világ, bólogatós játékszerekkel!

 

Másrészt mi van akkor, ha valaki ezt nem is vágyik erre? Hogy a flancos társadalom teljes értékű tagja legyen? Ha mindennek ellenére ő nem kíván a társadalom tagja lenni? Ugyanis ez teljesen normális és megérthető. Nem vagyunk birkák, nem kötelező azt tennünk, amit mindenki más, amit elvárnak tőlünk. Ettől még az ember nem lesz lázadó, aki bomlasztja a rendet, aki bármiféle kárt okoz az embernek. Csak egyszerűen egyéniség. Elég önbizalma van és azt gondolja: egyedül is tudok boldogulni. Nincs szükségem hozzá másra.

 

tarsadalom 03

 

 

Nagyon helyes! Nincs azzal semmi gond, ha az ember bízik a képességeiben, hogy egymaga is tud sikereket elérni, egyedül is tud boldogulni. Nem bűnös dolog az, ha valaki boldog szingli harmincöt évesen és tökéletesen feltalálja magát. Az sem megvetendő, ha valaki nem vágyik házasságra, családra. Mint ahogy sem, ha valaki inkább a karrierjét szeretné építeni. Hogyha valaki attól boldog, hogy egy életművész, egyéjszakás kalandokat tart fenn, a hétből öt napon bulizik, akkor szíve joga. Mindenki úgy élje az életét, ahogy jónak látja, de persze közben nem okoz másnak fájdalmat, kellemetlenséget.

 

Nem kötelező a társadalom tagja lenni. Persze megvannak az előnyei. Valóban, vannak helyzetek, amikor könnyebb együtt, semmint egyedül. Kellemesebb lehet a munkahelyen csapattag lenni és jóban lenni a kollégákkal. Máskülönben csak magunkra számíthatunk a feladataink elvégzésében és nem lesz kivel egy jót beszélgetni. Fagyos lehet a hangulat. Ugyanez igaz az iskolára is. Ahogy a párkapcsolatokban is kell tudni alkalmazkodni. Vagy az ember készüljön fel minden területen a következményre: kiközösítés, elszeparálódás, magány. Ám ha valaki így érzi jól magát, akkor az teljesen rendjén van, hiszen nem mindenki társasági lény.

El kell fogadni azt, ha valaki nem kíván a társadalom tagja lenni. Ahogy azt is, ha valaki viszont igen. Egyik sem rosszabb a másiknál. Mindenki úgy éli az életét, ahogy neki a legjobb.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért veszett ki az emberekből a küzdeni akarás és a kitartás iránti vágy?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!