A háromgyerekes Krisztina felháborodott. Többen is céloztak már rá, de azokat még valahogy elengedte a füle mellett. Ám nemrég egyenesen azt találta mondani a kolléganője: „Te ezt nem értheted, mert otthon vagy egész nap, semmi dolgod, csak a gyerekekre kell vigyáznod!” - Itt szakadt el nála végleg a cérna.

 

 

foallasu anya 01

Kép: twitter.com

 

Így folytatta a beszélgetésünket:

 

Szerinted milyen fejem lehetett, mikor ezt elsütötte? Azt hittem, ott helyben olyat teszek, amit magam is megbánok a két kisgyerekem jelenlétében. De visszafogtam magam, mert nem akartam az utcán kiabálni. Azért csak megkérdeztem tőle, hogy „szerinted mit jelent az a kifejezés, hogy „főállású anya? Mégis, mit csinálhatok én egész nap?” Úgy tűnik akkor még nem vette a lapot, mert azzal jött, hogy vigyázok a gyerekekre, néha rendet rakok, talán főzök is, mellette meg fekszem és tévézek. És ezt ez egy fiatal, harmincéves mondta. Igazából mindegy is, mert hallottam már hasonló sértés huszonévesek szájából is, férfiéból és nőéből egyaránt.

Elmagyaráztam neki, hogy az életem rohadtul nem abból áll, hogy döglök a kanapén, zabálok és fél szemmel ránézek a gyerekekre, hogy azért a konnektorba ne dugják az ujjukat. Felvilágosítottam, hogy főállású anyának lenni, ugyanolyan munka, mint bármely más, csak én otthonról dolgozom. Mert akármilyen örömteli a gyereknevelés, valahol az is feladat, kihívás, főleg három gyerek esetén. Mellettük pedig nem „néha”, hanem minden nap rendet kell raknom és ugyanez igaz a főzésre is. Nem „talán”, hanem minden nap házi kosztot kap a család.

 

Tévét akkor nézek, amikor a gyerekek épp mesét néznek, de olyankor is, ha látom, hogy megvannak egyhelyben, a lakást járom és próbálok rendet tenni, mert mindig van valami feladat. Olyan nincs, hogy ne legyen. Ha el is jutnék este oda, hogy esetleg filmet nézzek, már hulla fáradt vagyok és szívesebben beszélgetek a férjemmel. Állítom, sokkal jobban kifáradok és kimerülök mostanában, mint bármikor a munkahelyemen, pedig aztán ott is volt pörgés.

 

foallasu anya 02

 

Nem értem, hogy juthat valakinek az az eszébe, hogy lenézze a főállású anyákat? Hogy gondolhatja bárki is, hogy az arról szól, hogy anyuka otthon van, nem csinál semmit és hawaii, dizsi az élete? Persze, biztos vannak ilyenek is, de akkor is sértő minden egyes anyáról ezt feltételezni. Az ilyeneknek fogalmuk sincs, hogy három gyerek mennyire letudja foglalni az ember. Hiába, hogy délelőtt az egyik oviban van. A kisfiam fél éves, a középső lányom két és fél a legnagyobb lányom pedig öt. Bár nincs olyan hatalmas eltérés közöttük, de különböző mennyiségű figyelmet igényelnek. Másrészt én nem az a szülő vagyok, amelyik hagyja, hogy a gyerek naphosszat mesét nézzen vagy már ebben a korban az okoskütyüket nyomkodja. Sétálni járok velük, játszunk, szóval otthon szinte folyamatosan foglalkozom velük, kivéve mikor egymással vagy magukban játszanak.

 

Ahogy bármely más nő panaszkodik, hogy nincs elég ideje magára, úgyis én is megtehetném. Panaszkodhatnék, hogy gyakran nem tudok nyugodtan lefürdeni, hogy alig jut időm olvasni vagy a hobbijaimat űzni és persze szeretnék a férjemmel is több időt tölteni, mert őt sem akarom elhanyagolni. Ráadásul nekem szabad hétvégén sincs. Nekem minden napon munkával telik, minden nap anya vagyok, az sosem érhet véget, hiába üti el a kettőt vagy a négyet az óra.

 

foallasu anya 03

 

Nem mondom, hogy néha nincs segítségem, hiszen eleve segít a férjem, amikor csak tud, illetve az ő szülei meg olykor az én anyám. De ez ritka, mert nincs igényem rá. Az én gyerekeim, nem azért szültem őket, hogy másnak passzoljam le őket, hogy elmenjek élni. Különben meg szeretek anya lenni az összes nyűggel együtt, mert rengeteg örömöm van benne.

 

Csak éppen iszonyatosan fel tud húzni az, ha valaki azzal sérteget, hogy nem csinálok semmit. Miért lennék én vagy bármely más főállású anya kevesebb a többi, dolgozó – már amelyik dolgozik egyáltalán! – nőhöz képest? Sőt, van, amelyik anya még otthoni munkát is vállal, ha van elég ideje vagy ha rá van kényszerülve. Na, azt csinálja utána bármely nagyszájú, amelyik azt mondja, hogy az anyák otthon nem csinálnak semmit. Neveljen gyereket, vezessen háztartást, dolgozzon és mellett törődjön a házasságával is.

Úgyhogy mindezt így elmagyaráztam a kedves kolléganőnek, aki persze hebegett-habogott, meg igyekezett bocsánatot kérni. Azzal jött, hogy ne haragudjak. De én nem haragudtam. Inkább csalódott voltam, mert rosszul esett, hogy lenéznek. Nem tudják, mivel telik egy anya napja, kitalálnak valamit a kis fejükben és lenéznek. Ez az, ami szíven ütött. Senki ne higgye azt, hogy főállású anyának lenni nem munka! Az én kötelességem a családom összetartása, rendbetétele és ápolása. És ahogy mások is szeretnek eladók, irodisták vagy hegesztők lenni, úgy én is szeretem az én munkámat. A családomat.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Lehet egyformán szeretni két gyereket? Vagy az egyiket jobban szereted a másiknál?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!