Évek óta ezt hallgatom. Majdnem tíz éve hangoztatják ezt a jóslatot, mint valamiféle átkot: neked úgy sem lesz nyugdíjad. Az átok pedig nem szűnt meg, mert mostanában is hallani. Azóta viszont már nem húsz, hanem harminc éves vagyok és már csak-csak elkezdett érdekelni, mi is lesz velem, ha egyszer megöregszem.

 

 

nem lesz nyugdijam 01

kép: youtube.com

 

Talán nemhogy nekem, de már a szüleimnek sem lesz nyugdíja. Pedig mindketten – mindkét korcsoport – fizetjük az évi 10%-os nyugdíjjárulékot. Én még hagyján vagyok, de akik már igencsak közelednek a nyugdíjkorhatár felé mégis mire számítsanak? Hogy egész életükben dolgoztak – mert bizony vannak ilyen emberek – és egy szép napon azzal kell szembesülniük, hogy nincs pénzük, legfeljebb annyi, amennyit félretettek? Eljön a nap, hogy végre nyugdíjba mehetnének, mert kidolgozták a belüket és akkor megkapják a 0 forintos csekküket? Mégis, mihez kezdjenek magukkal? Vagy én, ha eljutok odáig?

 

„Kicsit bosszantó” mert én most azért dolgozom, hogy a szüleim ne haljanak majd éhen. A szüleim azért dolgoznak, hogy a nagyim ne dobja fel a talpát. Na, és ki dolgozik azért, hogy egy napon én ne dobjam fel a pacskert? Ugyanis ez a másik, amit manapság hallani: a fiatalok külföldre mennek dolgozni vagy nem dolgoznak. Maximum elenyésző részük. Még egy átok. Arról nem is beszélve, hogy egyre kevesebben vállalnak gyereket különböző okokból – vagy legalábbis rendesen kitolják – ami ilyen téren megint nem tűnik túl kecsegtetőnek a jövő nemzedéknek. Bár a fene se tudhatja, mi lesz a jövőben, hiszen nyakunkon a klímaváltozás okozta negatívumok, de az is lehet, hogy épp a fiatalok mentenek majd meg bennünket tőle.

 

A nyugdíjbiztosítás oldalán van is egy szép kis statisztika: várhatóan 2050-re az időskorúak népessége majdnem meg fog egyezni az aktív dolgozók létszámával. Vagyis 1 dolgozó emberre így közel 4 nyugdíjas eltartása hárul majd. Mi erre a megoldás? Megemelik a nyugdíjjárulékot 10%-ról 40%-ra? Vagy kitolják a nyugdíj korhatárt 70-80 éves korig?

 

nem lesz nyugdijam 02

 

Igaz, 2020 júliusától bevezetik az egységes társadalombiztosítási járulékot, aminek értéke, 18,5 % lesz. Így akarják csökkenteni a bürokráciát, illetve elérni azt, hogy a megbízási jogviszonyban dolgozók és az őstermelők is munkaerőpiaci ellátásokra való jogosultságot szerezzenek. A szochot is csökkentik a jelenlegi 17, 5-ről 15, 5 %-ra. Az egységes tb-járulék bevezetése után az adóhatóság fogja továbbutalni a befolyt összeg 54 %-át a Nyugdíjbiztosítási Alapba és és 81, %-at a Nemzeti Foglalkoztatási Alapba.  – írja az officina

 

A napi.hu-n azzal vigasztalják az embert, hogy nem kell félni, nem szűnik meg az állami nyugdíj csak éppen azt nem lehet tudni, hogy mire lesz elég…

 

Ami persze logikus, hiszen sokan dolgoznak feketén, szürkén vagy egyáltalán nem dolgoznak és akik inkább külföldön próbálnak szerencsét, hiszen ők azok, akik többnyire nem tesznek semmit ahhoz, hogy a te szüleidnek vagy akár neked legyen nyugdíjad. Az, hogy milyen dolgok folynak még az országban, amik szintén nem nyugdíjasok jövőjét biztosítják, azt most inkább hagyjuk, mivel ez nem egy politikai, gazdasági cikk, csupán egy aggódó fiatal elmélkedése.

 

Nálam pedig egyszerű a recept: már most neki kell állnom gyűjtögetni a nyugdíjas éveimre. Ahogy manapság mondják ez az „öngondoskodás”. Bizonyára ezzel nem vagyok egyedül, aki erre kényszerül, de legalábbis ezt fogja tenni, ha van egy kis tudatos hozzáállása a jövőjéhez. Az ember fizesse az albérletét, lakáshitelét, a rezsit, tartsa el magát és a családját és közben esetleg ha lennének egyéb tervei az életre (mondjuk egy kis utazás) akkor mellette még tegyen félre a nyugdíjára. Csak egy kérdés: hogy?! Az átlag magyar keresete siralmas. Vagy épp csak kielégítő. Sokaknak, ha jönne egy nagyobb kiadás, ketté törne a gerincük. Nem véletlenül vesz az emberek többsége részletre mosógépet…

 

nem lesz nyugdijam 03

 

Félreértés ne essék, az ember nem az államtól várja a csodát, a megmentést, de nem olyan rossz dolog tudni, hogy ha egyszer eljut oda, hogy öreg lesz és munkaképtelen, akkor nem kell Dunának mennie, mert azért az ország – amelyben/amelynek dolgozott – ki fogja segíteni vén napjain.

 

Szóval, ha a jelenlegi állást nézzük és nem történik csoda, akkor két lehetőségem marad. Az egyes, hogy szépen meghalok. Végelgyengülésben, betegségben, a franc se tudja és közben végigdolgoztam az életemet. Vagy egy csodás napon úgy döntök: köszönöm, elég volt a munka (még mielőtt beledöglök) és magamtól megyek nyugdíjba, mert addig összegyűjtöttem annyi pénzt, hogy kisakkoztam, hogy talán 80-90 éves koromig szerényen, de megélhetek. Hmm, micsoda kilátások! Vagy persze még megtörténhet a csoda és nyerhetek a lottón, hogy öregkoromra a tengerpart mellett koktél szopogatva élvezzem vénségemet.

 

Viszont nem biztos, hogy bölcs dolog agyba-főbe azt hangoztatni a fiataloknak, hogy „nektek úgysem lesz nyugdíjatok”. Oké, fel kell világosítani őket, és az említett „öngondoskodás” irányába terelni őket, mert a spórolt pénz mindig jól jöhet. De nem lenne túl meglepő, ha ezek a fiatalok totál elengednék magukat és azt gondolnák: jól van, szarok rá, nem dolgozom vagy legalábbis nem fehéren, mert minek… úgy se lesz nyugdíjam.

 

Amit tényleg mindenki megtehet, ha akar vagy ha aggódik, hogy amennyit tud, félretesz havonta. Az álomnyaralás doboz mellett legyen egy „nyugdíjam” feliratú is. És ne azzal vigasztald magad, hogy úgysem fogod megélni, mert kinyír a klímaváltozás vagy mert egyszerűen úgyis elvisz valami nyavalya. Hidd el jó lesz, ha lesz miből kenyeret venni meg talán kijön belőle egy balatoni lábáztatás.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

El tudnád képzelni, hogy idővel a nők irányítsák a világot?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!