múltad rabja

A múlt néha a minden, a jelen pedig a tripla semmi, ha pókert játsszunk az élettel, akkor valószínűleg így lehetne helyesen megfogalmazni. De a valóság nem egy kártyajáték; nem lehet ki-, és beszállni az ember kénye-kedve szerint. Nem húzhatod magad után a másikat, mint egy rongybabát, és nem is lökheted félre, ha neked éppen nincsen rá szükséged.

Kedves vagyok és nyitott

Megdöbbentő, de csakugyan ezt tapasztalom már jó ideje: nyitott vagyok és őszinte. Beszélgetést kezdeményezek, méghozzá minden hátsó szándék nélkül és erre megkapom: zaklatom. Ti értitek ezt? A kedvesség, a figyelmesség, a kíváncsiság nem más, mint zaklatás az emberek szemében. Hogy a fenébe jutottunk el idáig?

Magányosan születésnapodkor.

Sajnos egy újabb születésnap, ami nem arról lesz emlékezetes, hogy egyedül vagyok, magányos vagyok, szomorú vagyok és már fiatal sem vagyok. Azért lehetett volna jó is, de hiába minden erőlködés és szervezés a végén úgy alakult, hogy igazából csak egy embernek volt fontos és egy embert érdekelte az egész. Saját magamat. Van, amit el kell engedni. Van, amit hiába erőltetünk, nem működik, hogy miért, az nem olyan bonyolult kérdés.

 
Ne manipuláld a gyerekedet

Azzal csak mindkettőtöknek ártasz, ha túlfélted a gyereket. A folyamatos stresszel mérgezed az életedet és elhiheted, a gyerekednek sem jó egy állandóan feszült, méregzsák anya vagy apa. Érthető, hogy te csak megszeretnéd óvni őt. Tedd is meg! De nem mindegy, milyen eszközökkel teszed. Ha bezárod, ha megpróbálod elrejteni az élet elől, többet ártasz, mintsem segítesz neki.

Hogyan tudod visszaszerezni az elveszett motivációdat? Már ha akarod…

 Van az úgy, hogy az ember csak úgy vánszorog, elveszíti a motivációját, akár a munkában, akár a magánéletében, a hobbijában. Nem tudja, hogyan tovább, unottan éli a mindennapjait és rádöbben: nincsenek különösebb céljai. Folyamatosan akadályokba ütközik. Minden nagyon nehezen megy. Az idő csak telik-múlik, és az ember nem halad előre semmit. Lassan csak az veszi észre, hogy már felkelni sincs értelme.

Mit tehetsz, ha magányosnak érzed magad, avagy milyen lehetőségekkel számolhat az, aki valóban egyedül van?

 Nem tudom, te hogy vagy vele, de egy olyan időszakban élünk, ahol a magány óriási erővel tudja leteperni az embert. Biztos, hogy szerepet játszik az pandémia, és nyilván az a tudat sem segít, hogy este nyolc után nem lehet sehova menni. Ahogyan elkezdődött ez az év, nekem elég nagy kihívás ellenállni annak, hogy a magány teljesen maga alá temessen.

Miért kell problémát csinálni abból, ha egy nő inkább a magányt választja?

Sose értettem. Főleg azt, miért kell beleszólni a másik életébe, miért kell kényszeresen megmondani neki a tutit. Az Isten szerelmére, hadd tegyen már a nő azt, amit akar, anélkül, hogy beleokoskodnának az életébe. Biztos jó oka van a döntésének, sőt, mondok jobbat: valószínűleg ő igy tökéletesen boldog! Na, erre varrjon gombot a sok vészmadár.

Szerető voltam, ki ne próbálta volna

Több olyan nővel beszélgettem, akik évekig voltak szeretők, azaz nős férfiak partnerei.

A nők ugyanúgy képesek a szóbeli bántalmazásra, mint a férfiak!

Miért kellett ezt kiemelni? Mert sok nő hajlamos ezt elfelejteni. Tény, hogy gyakrabban fordul elő férfiak esetén a különböző abúzusok, közöttük a verbális bántalmazás. De ez ugyanúgy igaz a nőkre is, ilyen tekintetben bizony nem különbek. Igen, a nők általában a gyengédebbek, a finom lelkűek, az empatikusak, de ők se egyformák. Tehát képesek pusztán szavakkal lelki terrorban tartani másokat.

A kor nem számít a szerelemben! Vagy mégis?

Zsanett olvasta egy cikkünket ezért szerette volna megosztani az ő történetét is velünk. Ő egy 33 éves csinos nő volt, aki már egy önálló vállalkozást működtetett. A férfi pedig rendőr volt. Az igazat megvallva még elég fiatal, de korához képes nagyon magabiztos és ambiciózus az elmondottak alapján.